Elkezdtek beszélni a tanúk, akiket nem tudtak elnémítani Orbánék!
„Tudok olyat mondani, hogy egy-két embernek meginogjon a széke.” Ezt a korrupciós botrányba belebukott Völner Pál mondta egy lehallgatott telefonbeszélgetés során a feleségének, de nem csak ő fenyegetőzött azzal, hogy leleplezi a Fidesz korrupt rendszerét: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke, Schadl György is azt üzente a börtönből, hogy feldob 60-70 országgyűlési képviselőt, ha nem segítenek az ügyében. Bár a Fideszben érezhetően mindent megtesznek, hogy ne szivárogjon ki semmilyen felfelé mutató, terhelő információ, a Telex birtokába került tanúvallomások szerint
Orbánék nem tudtak mindenkit elnémítani: a korrupt rendszert átlátó minisztériumi dolgozók elkezdtek beszélni!
A portál birtokába jutott tanúvallomások szerrint az igazságügyi tárca különböző szintjein dolgozó munkatársai részletes vallomásaiban elmondták, hogy a végrehajtói pályázatok elbírálása csupán színjáték volt, Schadl György és Völner Pál döntötte el, hogy ki nyerhet és ki nem. Előfordult, hogy „a főosztályvezetőn keresztül megüzenték, kire kell figyelni, jelezték, hogy ő biztosan szimpatikus lesz.” A legérdekesebb, hogy a tanúvallomások szerint
egyes jelöltek támogatójaként fideszes országgyűlési képviselők is felbukkantak: Gelencsér Attila, Szatmáry Kristóf, Cseresnyés Péter és Csizi Péter.
A minisztériumban a vallomások szerint többen tudtak a rendszer működéséről. Az egyik dolgozó így beszélt erről: „Az államtitkárságon nem nagyon lehetett olyan kolléga, aki akár csak pletyka szinten nem tudott a dologról. Abban is szinte biztos vagyok, hogy a főosztályvezető feletti vezetői szintek is tisztában voltak mindennel.”
A vallomások arról is árulkodnak, hogy Schadl György nemcsak a kinevezéseknél, hanem a fegyelmi ügyeknél is élet-halál ura volt. Előfordult olyan eset, hogy
Völner Pállal együtt nyilvánvaló büntetéseket tussoltak el,
más esetben viszont enyhe vétség esetén is ragaszkodtak a hivatalvesztéshez. Ahogy az egyik dolgozó fogalmazott: Schadl „fegyelmi ügyekben lényegében azt csinálhatott, amit akart, és látszólag ezzel ő szívesen élt is”.
