Orbán Viktor ismét elkezdte a verbális pávatáncot. Most épp azt mondta, hogy fel kell készülni az ország védelmére, de valószínűleg inkább a saját hatalmára gondolt. Vélemény.
A józan ész és Orbán Viktor már rég búcsút intettek egymásnak, így aztán egyre nehezebb dolguk van a fideszes propagandistáknak, ha rendszert akarnak fabrikálni a miniszterelnök egymondatos kinyilatkoztatásaiból. Most például a Magyar Nemzet értesülésére hivatkozva az Rtl.hu azt írja, a Fidesz és a KDNP Balatonalmádiba kihelyezett frakcióülésén
Orbán azt mondta: elhúzódó háborúra számít és mivel az ország védelmére kell készülni, több katonára van szükség.
Ha egy normális országban élnénk, most vakarhatnák a fejüket a kormánypárti újságírók, hogy vajon miként bontsák ki ennek a mondatnak az értelmét, hiszen egy háborúhoz ugye ellenség is kellene, és annak mi most – szerencsére! – fizikai síkon híján vagyunk. Persze, lehet mutogatni Sorosra, a melegekre vagy Brüsszelre, de az
nem túl hihető, hogy EU-zászlós gyalogezredek, vagy szivárványszínű tankok rontanak a magyar hazára.
Márpedig Orbán „több katonát” tartalmú óhaja mégiscsak azt jelzi, hogy itten fizikai megszállástól kellene tartani. De vajon kiktől tarthat? Tán arra gondol, hogy a hazájukat védő ukránok unortodox hadvezetése hirtelen Nyugatnak fordul és megtámadja az őket támogató NATO egyik tagországát? Ezt még Bayer Zsolt sem mondhatná komolyan.
Vagy esetleg arra céloz Orbán, hogy az épp győztesen hátráló orosz haderő olyan elsöprő ellentámadásba megy át, amitől Ungvárnál lecsúszik a kezük a kézifékről? De hát
az oroszokat most épp szeretni kell a Fidesz-kormány szerint! Ők nem lehetnek az ellenségeink!
Esetleg a szintén NATO tagállam Romániától, Szlovákiától, vagy Horvátországtól kellene félnünk? A szerbektől, akik épp most tüntették ki az istencsászárunkat? Vagy a köztudottan agresszív és brutális haderővel rendelkező Szlovénia igázná le a magyar hont? A semleges Ausztria burgenlandi hagymatenyésztő ezredei rontanak ránk?
A helyzet igazából az, hogy mindenki tévúton jár, aki ebben a mondatban értelmet keres. Az ugyanis nincs benne – mint ahogy a magyar belpolitika is évek óta híján van ennek az összetevőnek.
Orbán kijelentése olyan érzelmi töltetű csatakiáltás a saját hívei felé, amin nem kell gondolkodni.
„Veszély van, veszély lesz, készüljetek, harcolni fogunk!” Hogy ki vagy mi ellen, az egyelőre még lényegtelen. A fontos az, hogy a fideszes tábornak ránduljon össze a gyomra, húzódjanak egymáshoz közelebb, mert
amíg a fideszes tábor összekapaszkodik, addig se széled szét. És ez Orbán egyik célja.
Mert hát lássuk be: amikor majd megérkeznek a sok tízezres villanyszámlák, meg a több százezres gázszámlák, bizony sok Fideszre szavazó honpolgár gondolkodhat el azon, hogy április 3-a előtt nem ezt ígérték neki. Ám ha valaki háborútól tart,
ha valaki az életét félti, akkor ahhoz képest a dráguló rezsi elhanyagolható apróság. Ezt hívják úgy, hogy háborús pszichózis.
De mint föntebb utaltam rá, a fideszes tábor összetartása Orbánnak csupán az egyik célja. Hiszen ez működött már a választás előtt, és működik most is, ez a magyarázata a háborús veszélyhelyzet kihirdetésének. Azonban a miniszterelnök most több katonát is akar. Ez pedig nagyon is kézzelfogható intézkedés. De vajon kik ellen? Miért?
Beszéljünk világosan: Orbán nem külső háborútól tart, hanem az éhes és fázó magyar néptől!
Akinek az agyát nem mossa át a naponta falra festett háborútól való félelem, és netán elégedetlenkedni, vagy tüntetni merészel, annak ott a fegyverkező és egyre nagyobb haderőt felmutató fideszes állam elrettentő képe.
Ha pedig az elkeseredett tömeg mégis megindul a Kossuth térre, lehet mondani a fideszes híveknek: tessék, itt az ellenség, amiről beszéltem!
Orbán már régóta önmagát azonosítja az országgal. Így aztán, amikor arról beszél, hogy fel kell készülni az ország védelmére, az alatt valójában a saját hatalmának védelmét érti.Nincs itt semmilyen külső fenyegetés, és nem is lesz.
A magyar nemzetet fenyegető egyetlen veszély már itt van közöttünk és bőszen készíti fel a népet az egymás elleni harcra.
Egy kontrollját vesztett rettegő politikus, akinek semmi, még a mi életünk sem drága, csak hogy ezt az egészet ép bőrrel megúszhassa – még akkor is, ha közben patakokban folyik körülötte a magyar vér.
