Tegnap jelentette be Törökország, hogy nem áll útjába a svéd és finn NATO csatlakozáshoz. A gyökeresen megváltozott helyzetre azonnal reagált Putyin is.
“Csatlakozni akarnak a NATO-hoz, csak rajta!”
– kezdte a fenyegetőzését Putyin, majd folytatta: “De meg kell érteniük, hogy korábban nem jelentettek fenyegetést, míg most, ha katonai kontingenst és infrastruktúrát telepítenek oda, akkor nekünk is hasonlóképpen kell válaszolnunk, és
ugyanolyan fenyegetést kell teremtenünk
azoknak a területeknek, ahonnan fenyegetést jelentene.” Ez a hangnem egyszerre nyílt fenyegetés is, de könnyen értelmezhető egy eddiginél sokkal engedékenyebb hangnemnek. Míg a háború előtt Putyin a NATO leépítését követelte, ma már úgy tűnik, a bővítéssel is megbékélt, és csak a saját védelmi rendszerét erősítené válaszként. Kérdés, hogy Oroszországnak az ukrán háború miatt mennyi erőforrása van arra, hogy csapatokat és technikát telepítsen a finn határ orosz oldalára, honnan tudna ehhez tartalékokat szerezni.
Másrészt, Putyin kijelentése azt is jelentheti, hogy amennyiben Svédország és Finnország csatlakozik a NATO-hoz, de nem telepítenek a területre újabb fegyverrendszereket, úgy ő sem teszi ezt meg. A két újonnan belépő fél pedig saját jogon is erős védelemmel rendelkezik, eddigi semlegességük miatt fejlett hadsereggel rendelkeznek, így bőven beleférhet, hogy nem közvetlen katonai infrastruktúrát kívánnak létrehozni országaikban, hanem elsősorban a szövetség diplomácia erejét igénybe venni. A NATO összesített hadereje egyébként is rengeteget nyer a svéd és finn csatlakozással.
