Elképesztő módon húzza ki magát a kormány a válaszadás alól. Azt már megszoktuk, hogy független újságírói kérdésekre nem szeretnek válaszolni, ha mégis megteszik, akkor csak az előre kiválogatottakat olvassák fel.
Most azonban már ott tartanak, hogy a közérdekű adatigényléssel kikért adatokat sem akarják átadni.
Március elsején, vagyis több mint két hónappal ezelőtt küldött hivatalos levelet az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) az európai parlamenti képviselő, amelyben közérdekű adatigénylésként az egészségügyi ellátással összefüggő és állítólag már korábban elkészült szakpolitikai programok megismerését kérte, többek között a Nemzeti Mentális Egészségügyi Programét.
Tehát, Ujhelyi István, az MSZP EP-képviselője olyan adatokat kért ki, melyek már elkészültek,
összeállításuk nem okozott volna többletmunkát, egyszerűen csak át kellett volna küldenie az illetékes tárcának elektronikus módon.
Ezt azonban a mai napig sem tették meg!
Közösségi oldalára kitett bejegyzésében az ellenzéki képviselő kiemeli: “türelmesen vártam és vártam, a hatályos törvény szerint a kormányzatnak 15 napon belül kellett volna válaszolnia. De nem tette. Ehhez képest – kihasználva a rendkívüli helyzet biztosította jogi kiskapukat – csak április elején küldtek semmitmondó választ, ráadásul a kért dokumentumok helyett megint csak jogászkodást kaptam.
Az EMMI ugyanis azt közölte, hogy
a veszélyhelyzettel összefüggő közfeladatok ellátását veszélyeztetné, ha most átküldenék nekem ezeket a dokumentumokat,
így erre további 45 nap haladékot kértek és adtak saját maguknak.
Ez a határidő is hamarosan lejár, kíváncsian várom, hogy most vajon milyen kifogással élnek majd.”
Ujhelyi kiemeli, hogy az EMMI válaszával ellentétben, valójában ezeknek a dokumentumoknak az átadása, megismerhetősége semmiben sem veszélyezteti a járványkezelést, még csak időbeli hátráltatást sem jelent a közigazgatásnak, hiszen mindössze néhány, állítólag már kész dokumentumot kellene elküldeniük.
Bejegyzése végén a szocialista politikus hozzáteszi: “Bízom benne, hogy a kormány felhagy végre ezzel az időhúzó, arrogáns, pökhendi magatartással, és mielőbb megismerhetővé teszi ezeket az egészségügyi, szakpolitikai programokat. Van miről beszélni és van mit újragondolni, különösen a mentális egészség területén. Éppen ezért nem titkolózni, hanem együttműködni kellene.”
