Március 15-e mindig a nagy állami kitüntetések átadásának napja, nem volt ez idén sem másképp. A sok Kossuth-díj között azonban elsikkadt egy másik kitüntetés, ami teljesen értelmetlenné teszi innentől ennek a díjnaka kiosztását.
Emlékeznek még Fásy Ádámra, a fahangú önjelölt énekesre? Nos, amikor Fásy ki sem látszott a szocialista vezetők hátsójából, és mindenkinél öles nyelvcsapásokkal próbálta elintézni a Kossuth-díját, a szociknak volt annyi eszük, hogy megálljt parancsoltak a színvonaltalanságnak. A történet végét ismerjük, Fásy nem kapott Kossuth-díjat, megsértődött és a Fideszhez csapódott bosszúból.
A Fidesznek nem volt ennyi esze és tartása. A világért sem szeretném Nagy Feró és Fásy Ádám munkássága közé egyenlőség jelet tenni, ebben nem kérdés Feró elsőbbsége, ám az megkérdőjelezhető, hogy a “Lángosképű állat a babám” kezdetű zeneszerzeményt is jegyző előadó vajon Kossuth-díjra alkalmas-e. Véleményünk szerint nem. A Kossuth-díj a könnyűzenében olyanoknak jár mint Presser Gábor, Bródy Sándor, vagy -kövezzenek meg- Balázs Fecó.
Történt azonban egy ennél jóval kirívóbb eset is idén, a legrangosabb újságíróknak adható kitüntetés, a Táncsics Mihály-díj adományozása körül. Elvárható lenne, hogy a Táncsics nevével fémjelzett díj valamelyest kifejezze a sajtószabadságot is, ám most ezt az ideát sikerült Kásler Miklósnak teljesen összetörnie, mikor
Stefka István fizetett pocskondiázót
tüntette ki a díjjal. Igaz, Stefka mindig akkor kap díjatt, amikor a szabad sajtó épp rosszabb napjait éli, és ő valahogy mindig az igazi sajtó helyett a propaganda oldalán állt, ahol meg is kapta érte méltó jutalmát. Így történt ez 1982-ben, amint az alábbi kép is tanúsítja. Akkor Stefka Horváth István hírhedt pártállami belügyminiszternek köszöni meg a kitüntetését.
Ezzel az egy mozdulattal sikerült a Fidesznek egyszerre meggyaláznia a sajtót, a sajtószabadságot, az állami kitüntetéseket és március 15-ét.
