December végén derült ki: Orbán Viktor egy évvégi rendelettel elajándékozta II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélját a lengyeleknek a Nemzeti Múzeumból.
A páncél szakértői véleménye szerint a Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb kincse volt. Orbán a döntést egy Magyarország és Lengyelország között 1992-ben kötött egyezményre alapozta, amiben a felek rögzítették, hogy “különös erőfeszítéseket tesznek mindkét Fél nemzeti kulturális öröksége sérthetetlenségének védelme, valamint a saját területükön található, a másik Fél kulturális értékeit és emlékeit képező tárgyak megőrzése érdekében”.
Hogy ez miért indokolta az ingyenes átruházást, amikor csak értékvédelemről szól, nehezen érthető.
A kormányfő mostani krakkói útján sem tette világosabbá a helyzetet. Csak annyit mondott: komoly „belső vita” volt arról, hogy a páncél visszakerüljön-e Lengyelországba.
“Nem volt egyszerű magyar belső vita, amíg eldőlt, hogy így lesz ez jó, oda kell kerülnie a páncélnak, ahova való… Amikor a lengyel miniszterelnök hivatalos kéréssel kereste meg Magyarországot, az egyetlen lehetséges döntést hozták meg, amit megengedett a magyar–lengyel barátság: visszaadták azt, ami a lengyeleké”
– fogalmazott Orbán, megköszönve, hogy “Magyarország eddig őrizhette az értékes műtárgyat”.
Hogy pontosan milyen belső vitákat folytattak le, és kikkel, nem részletezte, így továbbra sem világos, mi indokolhatta az egyik legbecsesebb nemzeti kincsünk elpasszolását.
A decemberi rendeletről itt írtunk bővebben:
Orbán elajándékozta a Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb kincsét
