A Pesti Bulvár ezúton szeretné kifejezni szolidaritását az Index szerkesztősége és a magyar sajtószabadság felé.
Akkor itt az idő, hogy elmondjuk, nekünk mit jelent(ett?) az Index.
Mindenek előtt függetlenséget. A sajtó és a gondolat szabadságát. Levegőt egy egyre fullasztóbb térben. Magyarország egy letűnt korszakát, egy kort, amikor mi, magyarok még közösen hittünk az értékeinkben, közösen hittünk a demokráciánkban, ami mindnyájunké volt. Hittük, hogy a rendszerváltás nem csak üres ígéret volt, hanem a magyarok közös szabadságvágyának, egy belsőnkből fakadó közös meggyőződésnek az ígérete. Az Index a mi fiatal kis demokráciánknak volt az egyik legstabilabb, legkitartóbb őre, hosszan az után is, hogy elkezdték felszámolni azt. Az Index két évtizeden át jelentett fényt az éjszakában, volt iránytűje mindenkinek, oldaltól függetlenül, aki hitt a magyar demokráciában.
Persze nem volt tökéletes. Sokszor és sok miatt lehetett kritizálni. De ÚJSÁG volt, a szó nagybetűs értelmében. Egy megkerülhetetlen igazodási, hivatkozási pontja a magyar médiának. Néha részrehajló volt? Igen. Vagy nem elég alapos? Bizonyára ez is sokszor előfordult. De független volt. Amiből nem sok akad manapság.
Egy lap erejét elsősorban nem az adja, hogy mennyire pártatlan vagy objektív. Az is fontos szempont lehet persze, de nem elsődleges. A Pesti Bulvár pl. vállaltan elfogult hírportál. Nem rejti véka alá a véleményét. Nem titkoljuk, hogy nem tetszik nekünk, amit az országban látunk. Hogy merre halad. Kötelességünknek érezzük, hogy felelős magyar állampolgárokként kimondjuk ezt, és próbáljunk meg minél több embert meggyőzni az igazunkról.
Szentül hisszük viszont, hogy az erőnket ennek ellenére sem ez adja elsősorban. Ahogy az Indexét sem.
hanem az, hogy függetlenek vagyunk.
Hogy mi a függetlenség? Nem az, amit sokan gondolnának. Nem vélemény- vagy ideológiai semlegességet jelent. Nem azt jelenti, hogy leválasztjuk magunkat az újságról, amit írunk. Hogy addig lúgozzuk, amíg eltűnik belőle minden, ami emberiesen tökéletlenné teszi. Nem. Mi hiszünk benne, hogy újságot, jó újságot csak úgy lehet írni, ha abba a szívét-lelkét beleönti az ember. Függetlennek lenni úgy is lehet, ha ezt megtesszük.
Sőt: csak úgy lehet.
Függetlennek lenni ugyanis azt jelenti, hogy befolyástól, külső nyomástól függetlenül megírhatjuk, amit gondolunk. Azt, ami mi vagyunk. Amit érzünk, gondolunk a világról. Ha szabadon megtehetjük, ha szabadon önthetjük bele a szívünket-lelkünket az újságba, amit alkotunk, akkor vagyunk függetlenek. De csak akkor.
Máskülönben rabok vagyunk. Rabjai mások akaratának. Rabként nem lehet alkotni, teremteni, rabként csak megalkudni lehet. A rabszolgaság a szabadság halála.
Az Index egy független lap volt. Egészen odáig, amíg az életére nem törtek. Ugyanúgy és ugyanazok, akik a fiatal magyar demokráciával tették. Azok, akik most ellenállnak nekik, a hatalmasok nyomásának, szolgálatot tesznek a hazának. Elvégzik azt, amiről az újságírás szól. A soha véget nem érő őrködésről a közös értékeink, intézményeink felett. A hatalom nélküliek szolgálatáról a hatalmasok érdekeivel szemben. Az Index, tökéletlenül bár, de hosszú éveken át ezt a munkát végezte.
Azok, akik most ezekben a pillanatokban a saját egzisztenciájukat, hivatásukat is beáldozzák, értünk teszik. Azokért, akik egy percre sem szűntünk meg hinni a demokráciában. Abban, amit a rendszerváltás ígért nekünk. Az ígéretben, amit senki nem tudna elvenni tőlünk, próbálkozzon bármilyen keményen, és amiről tudjuk, hogy a végén úgyis győzni fog.
Akik ma kiállnak értünk, ők a bátrak. nem a 133.
Ma értük tüntetünk.
Tüntetnek pénteken a sajtószabadságért, Orbán irodáját is érintenék
