Hiába próbálta napokon át azzal zsarolni arcátlan módon az EU-t Orbán Viktor, hogy vétózni fog, amennyiben ragaszkodnak hozzá, hogy jogállami feltételekhez kössék a következő pénzügyi ciklusban az uniós források kifizetését, ahogy arra Mark Rutte holland miniszterelnök kemény kiállása után már számítani lehetett, a kedd reggelre elfogadott csomagba
végül mégis belerakták a jogállamisági feltételrendszert.
Igaz, az eredetileg felvetettnek végül egy enyhébb formáját fogadták el: a végső verzió szerint a szankciókat nehezebb lesz politikailag kivitelezni. Az eredeti javaslat úgy szólt, hogy a tagállamok minősített többségére a szankciók megakadályozásához lett volna szükség. A minősített többség most is megmaradt, csak hogy ezután ahhoz fog kelleni, hogy megindítsák a szankciókat. Ursula von der Leyen bizottsági elnök erről azt mondta: “Ha az Európai Bizottság által javasolt új jogállamiság mechanizmus megállapítja, hogy egy tagállamban megsértik a jogállamiságot, akkor a tagállami kormányokat képviselő Európai Unió Tanácsában minősített többséggel fognak dönteni a szankciókról”.
Ez semmiképp sem jó hír Orbán Viktornak, még akkor sem, ha ez már csak egy felvizezett formáját jelenti az eredeti, szigorúbb javaslatnak. Orbánnak még nagyobb vereséget jelent, hogy az általa képviselt javaslatot, miszerint a jogállami feltételeket kössék egyhangú szavazáshoz (magyarán már a magyarok vétója legyen elegendő ahhoz, hogy megtorpedózzák a szankciókat), egyértelműen lesöpörték az asztalról. Talán még ennél is kínosabb, hogy Orbán ráadásul úgy szavazta meg a csomagot, hogy
a magyar parlament “felhatalmazása” szerint meg sem tehette volna azt,
hiszen a határozat kikötötte, hogy nem szavazhatja meg, amennyiben benne van a jogállamisági feltételrendszer. Orbánnak egy másik feltételhez is ragaszkodnia kellett volna, miszerint zárják le a magyar kormánnyal szembeni hetes cikkely szerinti eljárást. Ez szintén nem jött össze neki, a németek ugyanis csak arra tettek ígéretet, hogy fel fogják gyorsítani (ráadásul előre nem meghatározott eredménnyel, ami azt is jelentheti, hogy Orbánék még rosszabbul is jártak, mintha egyáltalán fel sem hozták volna a dolgot).
Az elfogadott csomag összességében tehát vereséget jelent Orbánnak, mert története során először abba az irányba mozdítja az Uniót, hogy valóra váltsa Orbán legrosszabb rémálmát, vagyis hogy elszámoltathatóvá tegye az uniós források lecsapolásáért. Nem Orbánról beszélnénk természetesen, ha az elfogadott csomagot ne úgy kommunikálta volna Facebook-oldalán, hogy
“Kiharcoltuk!”
Az EU másik páriájának számító lengyel miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: “Ez egy hatalmas győzelem, közös, lengyel-magyar győzelem”. Hozzátette, hogy a másik két visegrádi ország, Csehország és Szlovákia is “hozzájárult a harchoz”.
A csomag pénzügyi részéről: a költségvetést végül 1824 milliárd eurós keretben állapították meg. Az alku értelmében a 2021-27-es időszakra vonatkozó hétéves költségvetés 1074 milliárd euró lesz, ehhez társul majd egy 750 milliárd eurós gazdasági helyreállítási alap is. Ebből 390 milliárd euró jut majd vissza nem térítendő támogatások formájában a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállításra (kevesebb összeg, mint ami az eredeti tervek szerint lett volna), és a tagállamok összesen további 360 milliárd euró hitelt vehetnek majd fel ugyanerre a célra.
Bővebben itt írtunk arról, miért vereség Orbánnak a megszavazott csomag, hiába próbálja rögtön győzelemnek eladni a vereségét:
Vigyázat, Orbán hazudik! Itt az igazság, hogy miért szenvedett vereséget!
