Elfogadták Kósa Lajos azon javaslatát, mely szerint sem a sör, sem az üdítő vagy az ásványvíz értékesítésére nem köthetnének kizárólagos szerződést a nagy gyártók a forgalmazókkal. Ez első hallásra akár jó ötletnek is tűnhet, hiszen a nagyobb gyártók így nem tudják olyan könnyen letarolni a piacot. Azonban az árnyoldalakról senki sem beszél a kormányoldalon,
pedig a szabályozás rendesen odacsap az egyébként is vírus sújtotta vendéglátósoknak.
Ugyanis a törvénymódosítás lényege, hogy ezután nem lehet a nagy sörgyárakkal kizárólagossági szerződést kötni, csak akkor, ha a vendéglátóhelyen egy kisüzemi sörfőzde termékét is árulják csapolva, és ennek mennyisége eléri az eladott sör 20 százalékát. A probléma már itt kezdődik, mert ugyan ki fogja tudni garantálni, hogy egyébként az ismert márka mellett, a vendégek fognak-e
1200 forintért venni egy korsó ismeretlen kézműves sört?
Ha pedig a feltételt nem tudják teljesíteni, akkor nincs kizárólagos szerződés, ami sok előnyt jelentett eddig a hely üzemeltetőjének. Ezek a szerződések ugyanis nem csak extra pénzzel járnak, de a pénzen kívül különböző márkázott eszközöket (napernyőket, tálcákat, poharakat, hűtőket) is kapnak a gyártóktól. Ha elesnek ezektől a lehetőségektől, akkor a drágább üzemeltetés
az árakban fog visszaköszönni, amit mi, vendégek fogunk kifizetni.
A szabályozás a nagy multikat nem nagyon fogja megrázni, Dreher, Heinekken, Borsodi ugyanannyi fog fogyni mint eddig, mert az emberek szeretik és elérhető áron vannak. Az viszont kétséges, hogy a kézműves sörök lecsengő divatja után, vajon több fog-e fogyni a kisebb sörfőzdék termékeiből.
