Példátlanul kínos helyzetbe keverte az Európai Uniót Orbán Viktor pénteken Minszkben, amikor első magyar miniszterelnökként a fehéroroszországi diktatúra fővárosába látogatott. Aljakszandr Lukasenkával, az ország diktátorával közös sajtótájékoztatóján sokadjára elárulva nyugati szövetségeseinket
kamerák előtt azt kezdte követelni az eu-tól, hogy haladéktalanul szüntesse meg a szankciókat a diktatúra ellen.
Orbán ezt azzal indokolta, hogy “Fehéroroszország résztvevője az Európai Unió keleti partnerség stratégiájának, de partnerség nem építhető szankciókkal”. A szankciókat évekkel ezelőtt azért szabta ki az EU, mert a fehérorosz diktatúra olyan súlyos emberi jogsértéseket követett el, amik teljességgel megengedhetetlenek voltak, pl. embereket tüntetett el, és folyamatosan elnyomta a civil társadalmat és az ellenzéket. Orbán ilyen nyílt szembehelyezkedése az uniós külpolitikával még tőle is egészen példátlanul botrányos magatartás, nem lennénk meglepve, ha ennek komoly diplomáciai visszhangjai lennének.
A magyar miniszterelnök, aki az utóbbi tíz évben Lukasenka mintatanulójaként lényegében megvalósította a fehérorosz modellt Magyarországon, a felszólítás után arról is biztosította Lukasenkát, hogy a fehéroroszok számíthatnak “a magyarokra” a számukra fontos politikai és gazdasági kérdésekben.
Hozzátette: a két nép és a két ország
“sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk”.
Lukasenka sem fogta vissza a dicséreteit, azt mondta, hogy a két ország közötti együttműködés növekvő tendenciát mutat, Magyarország pedig a legközelebbi partnerük az EU-ban. A fehérorosz diktátor úgy fogalmazott Orbánról, hogy szerinte a magyar kormányfő „mindenki másnál jobban megérti őket”.
Orbán azt is bejelentette, hogy Magyarország nyitott egy 40 millió eurós hitelkeretet az Eximbanknál fehérorosz és magyar cégek együttműködésének finanszírozására, a Wizz Air pedig hamarosan járatot indít a két ország között.
Érdekes adaléka a történetnek, hogy a találkozó előtt, a megérkezésekor Orbán olyan siralmas fotót posztolt magáról, hogy azt látva egy pillanatra az az érzés kapott el minket, mintha a magyar kormányfő nem is egy magasrangú találkozóra, hanem legalábbis Lukasenka temetésére érkezett volna.
Ki vág ilyen arcot?
