Szerdára virradóra közzé tették a CRCB (Corruption Research Center Budapest) legfrissebb jelentését, ami az állami közbeszerzéseket vizsgálta 2005 januárjától 2020 április végéig. Irdatlan mennyiségű beszerzésről van szó, majdnem 248 ezer kiírást megvizsgáltak. Elsősorban két szempontra koncentráltak: hányan indultak egy-egy közbeszerzési pályázaton, és mennyit nyert közülük olyan cég, amelynek tulajdonosa Orbán baráti köréhez tartozik.
Ez utóbbit el is nevezték MGTS+-nak, a “Mészáros, Garancsi, Tiborcz, Simicska és Társaik” rövidítéséből. Az, hogy hányan indultak egy pályázaton, korrupciós szempontból azért lehet fontos, mert a CRCB szerint ahol csak egy versenyző van, ott sokkal inkább felmerülhet a korrupció gyanúja. Minél több egy beszerzésen az induló, annál inkább csökken a kockázat.
A tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása, hogy az MGTS+csoport cégei idén még az eddigieknél is nagyobb mértékben nyertek. Hiába a vírusjárvány, a NER korrupciós gépezete idén sem állt le. Olyannyira nem, hogy a jelentés szerint
az idén közbeszerzésen elköltött pénzek 27 (!) százalékát Orbán körei nyerték.
Ez összesen 74 beszerzést jelentett, 253 milliárd forint értékben. Szintén durva megállapítás, hogy 2020 előtt az MGTS+-hoz tartozó cégek a beszerzések 51 százalékán egyedül, versenytárs nélkül indultak (és nyertek). Idén még inkább ez a tendencia érvényesült, a győzelmek 68 (!) százalékában nem kellett versenytárssal megküzdeniük.
Hogy mennyire lehet hatással a győzelmeikre az aktuális politikai széljárás, jelzi, hogy bár 2013-ban a csoport már a beszerzések 17 százalékát, tavaly pedig a 21 százalékát megnyerte, az Orbán-Simicska-háború csúcsának számító 2015-ben csak az 5 százalékát sikerült (abban az évben ugyanis még nem állt fel a Mészáros Lőrinc köré csoportosuló cégháló).
További figyelemreméltó megállapítás, hogy a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a 2016-os OLAF-vizsgálata óta (amit a közvilágítási tenderek kapcsán indítottak) szemlátomást sokkal jobban figyel az EU az uniós pályázatokra, jelentős mértékben csökkent ugyanis az EU-pályázatok korrupciós kockázata. Rossz hír viszont, hogy ezzel átellenben nőttek a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott pályázatok körüli kockázatok. Magyarán úgy tűnik, a korrupciós mechanizmus mindig működik, az aktuális politikai helyzettől függően maximum az változik, hogy ezt kinek a pénzéből finanszírozzák.
A teljes, angol nyelvű tanulmányt << ITT >> lehet elolvasni.
