2010-ben Orbán első kétharmados győzelmekor szinte minden jobboldali gondolkodó nagy reményeket fűztek a kormányzásához, sokan olyanok is, akik ma már éles kritikusai mind Orbánnak, mind az általa kialakított rendszernek. Maradtak helyettük bayerek, bencsikek, vadhajtások, némethszilárdok.
Van is okuk az elfordulásra, hiszen gyökeresen eltérnek az intézkedések és a törvényhozás attól, mint amit 2010-ben Orbán kormányprogramként meghirdetett a parlamentben. Ha újra végigolvasnánk akkori felszólalását, nem találnánk benne olyan elemet, amit meg is valósított volna. Tudjuk, Orbánnál nem azt kell nézni amit mond, hanem a mit cselekszik.
Most például azt cselekedte, hogy tíz évre titkosították minden idők egyik legnagyobb magyar vasúti projektjét. A Budapest–Belgrád-vasútvonal összes előkészítő irata, szerződése, pénzügyi adata mostantól kezdve titkos, azt senki meg nem ismerheti. Nincs sok pénzről szól, csak ezermilliárd forintról. De mit is mondott Orbán anno? Miért is szavaztak rá annyian?
“A láthatatlan paktumok, láthatatlan pénzek és láthatatlan kezek ideje lejárt.
A magyarok látható döntést hoztak, a világ minden pontjáról jól látható nemzeti egységet teremtettek, ezért jogosan várnak el mostantól látható politikát, látható szerződéseket, látható pénzeket, látható törvényeket, szabályokat, föltételeket és látható, számon kérhető felelősséget.”
2022-ben a kormányváltás után reméljük Orbánnak újra eszébe jutnak ezek a szavak, és nem fog megsértődni, ha számon kérik a felelősségét az ország kirablásában.
