Mindenki látja, mire megy ki a játék.
A Fidesz egy salátatörvénybe bújtatva elfogadta, hogy július 1-től bárhol, bárkinél lekapcsolhatják az internetet: bármilyen online tartalmat, szolgáltatást elérhetetlenné tehetnek, szervereket állíthatnak le, illetve online szolgáltatók működését is felfüggeszthetik.
Orbán tudja, hogy hiába építették le a demokratikus intézményeket és üldöztek el egy világszínvonalú egyetemet, hiába alakítottak ki óriási propagandagépezetet, hajtották uralmuk alá az oktatást, megfélemlítettek milliókat,
a legerősebb fegyver még mindig a Fideszre szegeződik, méghozzá csőre töltve.
Ez pedig a rendszerkritikus tapasztalatok nyilvánossága.
Az embereknek minden rendszerről megvan a véleményük. Lehet, hogy nem mindig merik kimondani, de ott van bennük. Teleplakátolhatja a Fidesz kékkel az egész országot, a nyugdíjasok akkor is érezni fogják, hogy a 13. havi nyugdíj nincs a zsebükben, a háziasszonyok látják a boltban a kenyér meg a sajt árát, és mindenki tudja, hogy akit kirúgnak, azt nem menti meg a kormány. Az emberek pontosan érzékelik, hogy mi a propaganda és mi a valóság. Ezzel Orbán is tisztában van, de ettől még nem tart.
A dolognak akkor kezd tétje lenni, amikor a kritikus vélemények összeadódnak.
Minden népnyúzó rendszer akkor bukik meg, amikor az elégedetlenek rájönnek, hogy sokan vannak.
Ehhez pedig az kell, hogy az ellenzéki tömeg tagjai tudjanak egymásról. Szerveződhessenek. Meg tudják egymással osztani a tapasztalataikat. Mert az egyén még hajlamos beletörődni, hogy ő speciel rosszul járt, de ha rádöbben, hogy sokaknak ugyanaz a tapasztalatuk, akkor ez olyan erővé gerjed, ami bármilyen hatalmat elsöpör.
A Fidesz azt akarja elérni, hogy az ellenzéki információk ne áramolhassanak, és főleg ne kapcsolódjanak össze.
Ahogy Orbán szétaprózta az ellenzéki pártokat az új választási törvénnyel, úgy akarja most elejét venni annak, hogy az elégedetlen vélemények kritikus tömeggé álljanak össze. Eddig azért mérték szinte naponta a közvéleményt, hogy még idejében érzékeljék a társadalmi igényeket és ahhoz igazítsák a kormány lépéseit. Mostantól már az is szempont lehet, hogy milyen ügyben kell belenyúlni az információk áramlásába. Úgy gondolják: ha valami nagy gebasz derül ki a Fideszről, elég lesz lekapcsolni egy-két portál szerverét, a többi úgysem meri megírni, hogy miért történt, hisz azzal ők is ugyanezt a sorsot kockáztatják. Az emberek persze érzékelni fogják, hogy elérhetetlenné vált a kedvenc oldaluk, de ez az elégedetlenség még mindig kisebb baj, mintha azon a disznóságon csámcsogna a közvélemény, amit Orbánék el akarnak hallgatni. És az idő ilyenkor nagyon értékes tud lenni. Elég pár nap, hogy pártunk és kormányunk kitaláljon valami hihető történetet az elhallgattatás okáról, és a helyzet máris kezelve van.
Szóval ki van találva szépen minden. A probléma csak az, hogy mindez nem működik. Azért, mert Orbán még mindig nem érti az internetet.
A harmadik évezredben ugyanis már nem lehet kordában tartani a nyilvánosságot. Az információk olyan tömegben és sebességgel áramlanak, hogy azt senki nem terelheti szabályozott mederbe. Lekapcsolják egy portál szerverét, mert rázós üggyel foglalkozott? Megírja helyette egy felderíthetetlen blog. Vagy felkerül a Facebookra. Az internet népe nem tűri a szabályozást. Ha pedig a hatalom mégis ragaszkodik az erődemonstrációhoz, akkor
eljön az ideje a valódi, fizikai ellenállásnak. Maga Orbán fogja az embereket az utcára kényszeríteni!
Zárja csak el a Fidesz az információs csatornákat és olyan ellenállásba ütközik, amilyet ma még elképzelni sem tud. Emlékeznek még a netadós tüntetésre? Tessék megnézni, milyen vélemények vannak már most a közösségi oldalakon! Sokan gondolják úgy, hogy végre véget érhet a fotelforradalmárok kora, és a posztolások helyett eljött a tettek ideje.
A paradoxon pedig az, hogy ezzel a Fidesz saját maga teljesíti be önnön rémálmát.
