Mint megírtuk, Orbán a szokásos Kossuth rádiós interjújában pénteken bejelentette, hogy
kijárási korlátozásokat léptet életbe szombattól két hétre, április 11-ig.
Nem sokra rá a Magyar Közlönyben is megjelent az erről szóló rendelet, így mi is utánanézhettünk, pontosan milyen korlátozásokról van szó. Amit láttunk, megdöbbentett: bár azt írták, hogy idézzük: “A lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására az e rendeletben meghatározott alapos indokkal kerülhet sor“, olyan tevékenységeket láttunk engedélyezve a felsorolásban, amelyek egy csoportos fertőzésekkel járó súlyos járványhelyzet idején szerintünk
a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők indokolhatónak.
Ilyen pl., hogy a rendelet szerint
- nyugodt lélekkel beugorhatunk a manikűröshöz, vagy a fodrászhoz,
- ahogyan beugorhatunk a kerékpárszervízbe is,
- de a “hitéleti tevékenységünket” is gond nélkül megélhetjük, a kormány szerint tehát úgy tűnik, misézni még a tömeges fertőzések küszöbén is teljesen oké.
A felsoroltakat megnézve olyan, mintha azt vetették volna papírra, öntötték volna szöveges formába, amiket egyébként is szoktak csinálni az emberek. Hogy akkor pontosan mégis mi maga a korlátozás, az egyelőre – számunkra legalábbis – nem teljesen világos. Ahogyan az sem, hogy ki és milyen formában fogja az embereken számon kérni, ha netán megszegnék ezeket az ún. “korlátozásokat”. Bármit lehet állítani bemondásra, és a hatóságoknak semmiféle ellenőrzési lehetőségük nincs, hogy igazolják vagy cáfolják ezeket.
Az egész rendelet olyan, mintha Orbán csak azért dobta volna be, hogy megnyugtassa a háborgó piacokat – ezt amúgy némiképp sikerült is elérnie, a bejelentés után ugyanis erősödni kezdett a forint -, abban viszont vajmi keveset segít, hogy lassítsa a járvány terjedését. Az egész amolyan
“nesze semmi, fogd meg jól” intézkedés.
Tipikus orbáni időhúzás, manőverezés, politikai pávatánc, amit csinál.
