Magyarországon a köztársasági elnöknek nevezett kormányzati báb a koronavírus járvány óta vagy horgászni van valamelyik távoli tónál, vagy olyan karanténba tették, ahol se telefon, se internet, mert semmi hozzáfűzni valója sem a járványhoz, sem Orbán rendkívüli intézkedéseihez.
A kormány sem áll a helyzet magaslatán, az egész járványt egy rendészeti kérdésként fogja fel, a sajtót szakemberek helyett egyenruhás ezredes tájékoztatja, katonák szállják meg a cégeket, “van egy rendes katonai védekezési tervünk” – állítja Orbán a reggeli szokásos rádió interjújában, mintha az újonnan megvásárolt harckocsik megállítanák a vírust.
Eközben Németországban Angela Merkel kiáll az ország elé, és elmond egy olyan beszédet, amire reményünk sincs, hogy valaha is egy magyar politikus képes lesz rá. Nem a Karmelita kolostor kertjéből hang nélkül, nem a Facebookon trendizik a lájkolóinak, hanem a közszolgálati televízió stúdiójából szól a teljes nemzethez. Higgadtan, határozottan, többször kiemelve, hogy
demokráciában élünk, ahol a mostani rendkívüli intézkedések csakis átmenetiek lehetnek.
Folyamatosan arról beszél, hogy az állam működik, de közös cselekvésre van szükség, közös a felelősség, de nem szabad a demokratikus öntudatunkat feladni, és nem szabad a keményen kiharcolt szabadságjogainkat feladni, ez csak átmeneti állapot lehet. Orbán eddig még senkit nem nyugtatott meg, csak a háborús retorika létezik számára.
Érdemes rászánni 12 percet és végighallgatni Merkelt, így is lehet csinálni!
