Hiller István a Népszavának adott interjújában, szokatlan nyíltsággal beszélt a szocialisták tisztújításáról, mely a közeljövőben esedékes. A beszélgetés elején Hiller leszögezi, hogy az ő célja, hogy az MSZP társadalmi támogatottsága nőjön, majd kifejti azokat a lényeges, ámde a választókat hidegen hagyó lépéseket, amik elkerülhetetlenek a párt életében.
Ilyennek nevezi a elavult, elnehezedett alapszabály megváltoztatását, az elnökség átalakítását egy gyorsreagálású testületté. Ide sorolja a társelnöki rendszer bevezetését, is amelyben egy nő és egy férfi vezetné a pártot. Majd az általánosságok után meglepő nyíltsággal beszél róla, hogy ki az a csapat, akit szívesen látna az MSZP élén.
A társelnöki rendszerben, ha Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan úgy dönt, hogy elindul a társelnöki posztért, akkor őket támogatni fogja. A pártigazgatói posztra az utóbbi években bizonyító Molnár Zsoltot tartja alkalmasnak, akik jó tárgyaló, megcsinálta az utóbbi évek legfontosabb politikai innovációját, az előválasztást, és sikerrel rendezte össze a közös indulást az önkormányzati választásokon.
További neveket is említ, akikben azt látja, hogy a baloldali politikát jól tudnák megjeleníteni az elnökségben. Szakács László régóta dolgozik politikusként és jogászként is a kárt szenvedett emberekért, legyen szó a Quaestor-károsultakról vagy devizahitelesekről. Komjáthi Imre munkássága is felhozta példának, aki megmutatta, hogyan csinálhat érdemi, hétköznapi politikát egy munkásember. Harangozó Tamás neve sem ismeretlen, eddig is sokat tett a frakció és a párt szervezetének újjáépítésben. Mesterházy Attila nevét sem tudja kikerülni, hiszen ő viseli a legmagasabb nemzetközi tisztséget a szocialisták között, a NATO parlamenti közgyűlés elnöke, nagy a tapasztalattal és nemzetközi kapcsolatrendszerrel. Mindezek mellett Hiller elmondja, szívesen vállalja a választmány vezetését, ha ezzel a párt tagsága megbízza.
Az új, megjeleníteni kívánt baloldali politikának meglehetősen sarkos pontjai vannak, ilyen a dolgozóknak kötelezően fizetendő osztalék, vagy az állami és az egyházi iskolai normatívák egyszintre hozása, de nem elhanyagolható az albérletárak maximalizálása. Bizonyára ezek a programpontok nem fognak egyetértésre találni azokban az ellenzéki pártokban, amelyek liberálisabb politikát képviselnek, de Magyarországnak egyre inkább szüksége van egy erős, magát nem csak szavakban annak mondó, de tettekben és programban is azzá váló baloldali pártra.
