Tudják hogy kell elkölteni 16 milliárdot a semmire? Kérdezzék meg Tarlós Istvánt, neki sikerült, ugyanis a legvégén 16 milliárdba kerülhet az a semmi, amit e-jegyrendszernek hívnak, miközben se nem rendszer, se nem elektronikus jegy. Nem is csoda, hogy nem lett semmi az egészből, hiszen a Scheidt & Bachmann magyarországi leányvállalatát bízták meg a megvalósítással. A cég ügyvezetője pedig az a a Lakatos András, akit a BKK vizes vb idejére időzített online jegyértékesítési rendszerének a bukásáért is felelős, menesztették is a T-Systemtől.
A BKK menedzsmentje – élén Dabóczi Kálmán vezérigazgatóval -, valamint a projekt felelősei tavaly januárban pedig csapot-papot hátrahagyva távoztak a cégtől, és bár az elektronikus jegyrendszer szállítói szerződését másfél éve felmondták, még a perindításig se jutott el azóta a Budapesti Közlekedési Központ. Ráadásul, a szerződést 2015 júliusában a fővárosra nézve nagyon előnytelenül módosították: a BKK-nak ezt követően a leszállított,
de önmagukban működésképtelen rendszerelemek után is fizetnie kellett!
Mindez azt eredményezte, hogy jelenleg is 175 darab beléptető kapu porosodik egy raktárban 1,6 milliárd forintos értékben. Összességében a fővárosi önkormányzat milliárdokat bukott a projekten, ám voltak azért nyertesei is projektnek.
A bankok már a hiteleken és a pénzügyi műveletek költségén 1 milliárd forintot kerestek, az ügyvédek 215 milliót kaszálhattak, míg a a szakértők 906 milliót tettek zsebre. Csányi Sándor sem maradt ki a buliból, az OTP egyedüli meghívottként szerepelt az e-jegy bankkártyás fizetési rendszerére kiírt tenderen.
Végül, így lett hatalmas bukás az e-jegynek csúfolt valamiből, aminek semmi köze nincs az igazi, időalapú elektronikus jegyhez, egyszerűen csak egy másik csatornán megváltott jegytípusról van szó, ami igen sokba került nekünk.
