Lassan eljutunk odáig, hogy annyira sem fogják a magyar kormányfőt komolyan venni nemzetközi körökben, mint egy afrikai mini-állam királyát. Mindezt annak köszönhetően, hogy mindenféle értékelvűséget nélkülözve, egymásnak gyökeresen ellentmondó dolgokat állít, épp annak megfelelően, hogy ki a hallgatóközönsége.
Nem tudjuk, hogy ez vajon az apjától elszenvedett verésekkel teli gyerekkorból fakadó megfelelési kényszer-e, de az biztos, hogy a nemzetközi politikában ez hosszútávon egyáltalán nem kifizetődő. Most éppen az indonéziai Yogyakartában, a jobbközép pártokat tömörítő Centrista Demokrata Internacionálé (CDI) vezetőségi ülésén mondta a következőeket:
a kereszténydemokrata pártoknak jó esélyük van az együttműködés megteremtésére a mérsékelt iszlám pártokkal,
mert közös bennük, hogy mindegyik ragaszkodik saját identitásához. Igen, jól hallották, ezt az az Orbán Viktor mondta, aki nemrégen még Európát féltette az iszlám kultúrától, aki az iszlám vallás világoffenzívájáról beszélt, aki kijelentette, hogy
“ha Európa megengedi a kultúrák versengését, akkor a keresztények a vesztes oldalon fogják magukat találni.”
Tehát, most éppen nem félelemkeltőnek értékelte a saját identitáshoz való ragaszkodást -ami ugye megakadályozza a beilleszkedést Európába-, hanem ellenkezőleg, éppen dícsérendő értéknek. Azért azt elárulnánk Orbán Viktornak: a világon a legtöbb ember a vallási háborúkban halt meg, és azok azért robbantak ki, mert különböző vallások olyan erősen ragszkodtak a saját identitásukhoz, hogy egyáltalán nem tudták elfogadni a másik kultúráját.
De mit is várhatunk Orbántól, aki magát kereszténydemokratának vallja, miközben a legdurvább keresztényüldöző államok Türk Tanács ülésén is szívesen billegteti a hátsóját?
