Kedden új kormányhatározat jelent meg a Magyar Közlönyben. A rendelet szerint a kormány
azonnali hatállyal felfüggeszti a börtönkártérítések kifizetését.
Szerintük a szabályozásra azért van szükség, mert “egyes elítélt bűnözők és segítőik a börtönzsúfoltságra hivatkozással visszaélésszerűen, saját meggazdagodásukra használják a kártalanítási eljárásokat”.
A “börtönbiznisz” a kormány szerint joggal sérti a társadalom és különösen a bűncselekmények áldozatai igazságérzetét, ezért ennek megakadályozása azonnali cselekvést követel
– írják.
Orbán tehát szokásához híven azt gondolja, Magyarországon ő a törvény, rá nem vagy nem azonnal vonatkoznak a jogerős bírósági ítéletek. Hogy demonstrálja, mennyire ő az úr, fel is szólította az igazságügyi minisztert, hogy az egyes ügyekben haladéktalanul függessze fel a kártalanítások kifizetését (szerencsére azért a saját korábban maga által is megszavazott törvényét egyelőre nem hágta át, a felfüggesztést ugyanis nem végleg rendelte el, csak a jogszabályok által biztosított legutolsó időpontig).
A rendelettel egy időben a Kormányzati Tájékoztatási Központ is kiadott egy közleményt. Ők annyival egészítették ki a korábbiakat, hogy szerintük a “börtönbiznisz” mára egy többmilliárdos pénzügyi iparággá vált, mely által a bűnözők ügyvédjeik segítségével eddig több mint 10 milliárd forintot pereltek ki az államtól a rossz börtönkörülményekre hivatkozva. Állításuk szerint a kormány ezért is tartotta szükségesnek az azonnali cselekvést.
Bár egy ideje már mennek arról a találgatások, hogy Soros György és a menekültek után ki lesz az új főellenség, Orbán év eleji sajtótájékoztatója már adott egy jelzést arról, mi lehet majd az új irány. A kormányfő két olyan csoportot talált magának, akiket a társadalom egy jelentős része biztos nem fog megsajnálni: a cigányokat és az elítélteket. A mostani rendelet nyilvánvalóan nem arra szolgál, hogy a pénzünket – pláne nem az igazságérzetünket – védje vele Orbán, hanem arra, hogy gerjessze az indulatokat a börtönviseltekkel szemben. Ha tényleg a pénzünket akarná védeni, minden bizonnyal nem íratta volna a strómanjai nevére a fél országot.
Orbán csak arra utazik, hogy újra egymásnak ugrassza a magyar embereket, hogy addig se kelljen arról beszélnie, hova juttatta az országot. Az elítéltek esetében nem lesz nehéz dolga: a magyarok többsége még mindig ott tart, hogy a börtön alapvetően arra van, hogy büntesse a bűnelkövetőket, és nem arra, hogy rehabilitálja őket, vagy segítse a társadalomba való visszailleszkedésüket. Sokat elmond egy ország színvonaláról, ha a “szemet szemért” elv alapján gondolkodik, és nem igazságot, hanem bosszút akar szolgáltatni a bűnt elkövető tagjainak. Magyarország sajnos még mindig ezen az erkölcsi szinten tart.
