2017-ben fogadata el az Orbán-kormány azt a törvényt, amely értelmében azok a civil szervezetek, akik külföldről kapnak adományokat, magukat “külföldről támogatottként” kell nyilvántartásba vetetniük a magyar hatóságoknál, ha egy adott év során az általuk kapott adományok összege elér egy bizonyos küszöbértéket. A nyilvántartásba vétel során azon adományozók nevét is fel kell tüntetniük, akiknek a támogatása eléri vagy meghaladja az 500 ezer forintot (mintegy 1500 euró). Mindezt a
Putyin által kitalát orosz modell szerint vezették be Orbánék.
Itthon és külföldön is erős kritikákat kapott a civileket megbélyegző törvény, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indított, amely a végén eljutott az európai bírósági szakaszig. A bizottság az ügyben azt képviseli, hogy a törvény sérti a tőke szabad mozgásának elvét, valamint egyes, az Európai Unió Alapjogi Chartája (“Charta”) által védelmezett alapvető jogokat:
- a magánélet tiszteletben tartásához való jogot,
- a személyes adatok védelméhez való jogot
- és az egyesülés szabadságához való jogot.
Az Európai Bíróság főtanácsnoka, Manuel Campos Sánchez-Bordona a kedden ismertetett indítványában úgy véli, hogy mindezek a felvetések jogosak. Mint mondja, a törvényben rögzített feltételek a tőke szabad mozgását korlátozzák, míg a magánélet és a személyes adatok védelme sérül akkor, amikor az adományozók nevét, és az adomány összegét nyilvánosságra kell hozni.
A főtanácsnok ezért azt a javaslatot tette le az Európai Bíróság asztalára, hogy az állapítsa meg, hogy a vitatott magyar szabályozás indokolatlanul korlátozza a tőke szabad mozgását, mivel olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a Charta által védett alapvető jogokba történő igazolatlan beavatkozással járnak a magánélet, a személyes adatok védelme és az egyesülési szabadság tekintetében.
Bár a javaslat nem kötelezi semmire az európai Bíróságot, ám a főtanácsnok minden esetben teljesen pártatlanul és függetlenül jár el a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot előterjesztésénél, így a gyakorlat azt mutatja, hogy az ítéletek általában tükrözik a főtanácsnoki véleményt.
