A fasizmus már nem elég, Orbán elindult a nácizmus felé való úton

Amitől tíz évvel ezelőtt a Jobbik színre lépése kapcsán féltünk, bekövetkezett: állami rangra emelkedett a fajelmélet Magyarországon.

Bár sok botrányos kijelentése volt évindító sajtótájékoztatóján a miniszterelnöknek (pl. amikor tele pofával sorosozott, vagy amikor azt mondta, nem lesz hajlandó kifizetni a kormány a strasbourgi emberi jogi bíróság kártérítési összegeit), a legbotrányosabb mind közül vitathatóan talán az volt, amikor a roma gyerekeknek a szegregációért megítélt kárpótlások kapcsán úgy fogalmazott, hogy

“sérti az emberek igazságérzetét, ha olyan pénzeket ítélnek meg mindenféle munkavégzés nélkül az érintett romáknak, amikért azoknak soha nem kellett megdolgozniuk.”

Tisztázzunk valamit rögtön az elején: a kártérítéseknek semmi közük nincs semmiféle munkabérhez, azt azért ítélték oda tavaly szeptemberben a roma gyerekeknek, mert az iskola, aminek alapvetően az lenne a feladata, hogy segítse őket a felzárkóztatásban, nem hogy nem segítette őket ebben, de a szegrációval csak tovább mélyítette hátrányos helyzetüket.

Civilizált országban vitán felül áll, hogy a felzárkózásban, a hátrányos helyzetből való kitörésben, az integrációban segíteni kell a mélyről jövő, szerencsétlenebb sorsú gyerekeket, és nem újabb negatív megkülönböztetéssel – ráadásul etnikai alapon – tovább csökkenteni az esélyeiket. Minden tisztességes, egészséges igazságérzettel bíró magyar embernek üdvözölnie kellene a Debreceni Ítélőtábla döntését, mindenkinek, aki nem hajlandó azonosulni a múlt század legordasabb eszméivel. De Magyarország nem egy civilizált ország, itt sajnos úgy tűnik, ezek az ordas eszmék nem hogy nem szűntek meg, de 2020-ra egyenesen a kormánypolitika szintjére emelkedtek.

Mit is sugallt ugyanis Orbán? Azt, hogy az etnikai alapon történő megkülönböztetés jó dolog, az ezért való jogállami kárpótlás pedig rossz. Mintha ez nem lenne elég, ezt a nettó náci gondolatot ráadásul azzal próbálta igazolni Orbán, hogy a kárpótlást összemosta a munka után járó bérekkel. Ergo azt üzente: mialatt ti, fehér magyarok dolgoztok, addig ezek a munkakerülő, lusta cigányok milliókat zsebelnek be a “semmiért”. Orbán ezzel azt a hazug látszatot próbálta kelteni, hogy a romák maguk választották saját hátrányos megkülönböztetésüket, hogy aztán ezért később ingyen pénzt kapjanak. Olyan pénzt, amiért nektek, magyaroknak – mert a cigányok nyilván nem azok – bezzeg keményen meg kell dolgoznotok.

A kormányfő azt is elmondta, ez a gyakorlat szerinte “sérti az emberek igazságérzetét”. De kik is lennének ezek a bizonyos “emberek”? Sima rasszisták. Nem tudunk elképzelni olyan nemrasszista embert Magyarországon, aki egyetértene szegény gyerekek etnikai alapon történő megaláztatásával, állami és intézményi szintre emelt megszégyenítésével. Nem “az emberek” igazságérzetét sérti az Ítélőtábla ítélete, hanem a rasszistákét, Magyarország erkölcsi söpredékéét.

Nagyon úgy tűnik, hogy 2020-ra fordulóponthoz érkeztünk:

Orbán befejezte az illiberális fasiszta állam kiépítését, és belekezdett a náci állam kiépítésébe.

Év- és évtizedindító sajtótájékoztatóján ugyanis nem tett mást, mint szimbolikusan összekacsintott a hazai nácikkal, ezzel állami szintre emelve a fajelméletre építő politikát. Beletelt pár évtizedbe, de nagyon úgy néz ki, hogy újra beköszöntött Magyarországra a harmincas évek világa: ha nem vigyázunk, láthatjuk még felvillanni a vonatok fényét, érezhetjük még a haláltáborok bűzét. Egy biztos: mindenkire szükség lesz, hogy időben meg tudjuk akadályozni a történelem legsötétebb szégyenfoltjának megismétlődését. Reméljük, van még időnk.

Mi a véleményed? Ide megírhatod!

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!