Tömeggyilkos nyilas nagypapa, besúgó apuka, orbánista fiú – egyre nő a bűnlajstrom a Pokorni-család számláján.
Az idősebbek még egészen biztosan emlékeznek rá, hogy 2002-ben Pokorni Zoltánnak, a Fidesz akkori pártelnökének és frakcióvezetőjének az apjáról kiderült, hogy korábban besúgó volt, és hosszú éveken át együttműködött a kommunista állambiztonsági szolgálattal. A hír akkor akkorát robbant, hogy egy jó időre derékba is törte Pokorni karrierjét, a politikus egy azóta legendássá vált sajtótájékoztató keretében gyorsan le is mondott (könnyek között) minden pártbéli tisztségéről.
Persze azóta nagyot változott a világ, Pokorni most már nem hogy a párt élvonalába nem tartozik, de Navracsics Tiborhoz hasonlóan maximum a partvonalról figyelheti a Fideszben (és az országban) zajló eseményeket. Az újabb botrány nem jelent tehát akkora fordulópontot – nem is jelenthet -, mint az akkori, de azért így is rendkívül súlyos fejlemény, hogy az elmúlt hetekben Pokorni egyik újabb családtagjáról derült ki egy, még a korábbinál is sötétebb titok. Az árnyék ezúttal a politikus nagyapjára vetült, akiről kiderült, hogy
a II. világháború alatt tevékenyen részt vett a nyilas tömeggyilkosságokban.
Pokorni József a háborús bűnök alól való felelősségre vonását csak azért úszta meg, mert még előtte belehalt egy gerinclövésbe. Miután kiderült néhány hete a nagypapa bűne, Pokorni Zoltán – ahogyan azt illik – kezdeményezte, hogy kerüljön le az érintett neve a kerületi Turul-szoborról (melyen a II. világháború áldozatainak neve olvasható).
Pokorni az újabb családi botrány kapcsán úgy fogalmazott: ő sosem kérte, hogy kerüljön ki nagyapja neve a szoborra, de egyetért azzal, hogy a fejlemények fényében méltatlanná vált arra, hogy az emlékművön feltüntessék a nevét. Korrekt, egyenes hozzáállás, el kell ismernünk, évek óta nem láttunk ilyen gerinces hozzáállást fideszes politikustól.
Már csak egy hatalmas bajunk van Pokornival: ha tényleg komolyan gondolja, hogy senki nem úszhatja meg a felelősségre vonást történelmi bűnei alól, neki is ideje volna észrevennie, hogy hallgatólagos beleegyezésével – nagyapjához és apjához hasonlóan – jelenleg ő maga is egy velejéig korrupt és diktatórikus (és az utóbbi időben egyenesen már háborús bűnöket és tömeggyilkosságokat is leplezetlen szégyentelenséggel pártoló) rendszert támogat. Ha szorult belé egy szemernyi jóérzés,
lemond minden pozíciójáról, és kilép a Fideszből.
Az apja és nagyapja bűneit ugyan nem tenné jóvá (az övékét nem is tudná, de tény, hogy nem is az ő elsődleges feladata lenne ez), a saját bűneit viszont talán igen, és ezáltal új utat választhatna magának és a családjának is. Egy biztos: ha ezt választja, ha nem, előbb vagy utóbb, de a történelem biztosan meg fogja hozni a döntést helyette.
