Nem az én elnököm: Áder szégyent hozott ’56-ra

A köztársasági elnök lassan sportot űz abból, hogy törölje bele a lábát az országba.

Megfigyeltük már egy ideje, hogy a fideszes elitnek mindig csak akkor igazán fontosak a nemzeti ünnepeink, amikor a választások előtt össze lehet rántani a tábort, vagy erőt lehet demonstrálni a széttagolódott ellenzék előtt (lásd a tavaly március 15-i “békemenetet”). Amint nincs tiszta politikai haszon egy-egy ilyen eseménynél, valamiért egykettőre elmaradoznak a megemlékezések.

Nem véletlen, hogy a mostani vesztes választást követően Orbán is pl. csak a Zeneakadémián hajlandó beszédet mondani (azt is zárt körben). Sokáig még az sem volt biztos, hogy egyáltalán meg fog jelenni bármilyen nyilvános eseményen. Számítottunk rá tehát, hogy a két idei választást követően nagy valószínűséggel ismét le fog csengeni a nemzeti ünnepek iránti nagy érdeklődés (hiszen már nem kötődik hozzájuk egyértelmű politikai érdek), az azonban talán még minket is meglepett, hogy a papíron pártok felett álló, a nemzet egységét megtestesíteni hivatott Áder János

szemlátomást még arra se legyen hajlandó, hogy egyáltalán az országban tartózkodjon a nemzeti ünnepen.

Márpedig Áder nincs itthon, mert 1956 megünneplése helyett inkább úgy döntött, fontosabb Tokióban múlatnia az időt, egy a magyar-japán diplomáciai kapcsolatfelvétel 150. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson. Amit nem igazán értünk, hogy miért kellett pont a nemzeti ünnepnapra időzíteni, hiszen nehezen tudjuk elképzelni, hogy a japánok megsértődtek volna, ha az ünnepre való tekintettel néhány nappal, de akár csak egy nappal későbbre szervezik az eseményt.

De Áder nem tette, és ezzel újfent beletörölte a lábát minden magyar emberbe, nemkülönben az 56-os forradalomba és forradalmárokba. Amelyik elnök ilyet tesz, annak csak egyet lehet üzenni:

ez nem az én elnököm!

Mi a véleményed? Ide megírhatod!

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!