Mióta külügyminiszterhez tartoznak a külgazdasági kapcsolatok is, azóta Szijjártó ehhez is nagyon ért. Többnyire ez abban merül ki, hogy olyan külföldi, vagy külföldi kézben lévő gigaberuházásokat támogat, ami nekünk adófizetőknek igen sokba kerül, ám a hasznuk elég homályos.
Már azon kívül, hogy a háttérben mindig megjelenik valamelyik Mészáros cég.
Elég ebből csak a Budapest-Belgrád vasútvonalra gondolnunk, amely árban minden eddigi rekordot megdöntött, és egy jókora 590 milliárdos szelet jutott a Mészáros-birodalomnak.
Most azonban amikor azt akarta megindokolni, hogy miért vásárol 31 millió euróért kikötői partszakaszt a kormány az olaszországi Triesztben és miért épít a ott 100 millió eurós beruházással logisztikai központot, akkor igencsak önellentmondásba keveredett. Először azzal indokolta a szükségességét a beruházásnak, hogy “azok a magyarországi vállalatok, amelyek tengeren exportálnak, mindezidáig versenyhátrányban voltak azon országok vállalataival szemben, amelyek rendelkeznek tengerparttal”.
Igaz, ezt a hátrányt a hozzánk hasonló országok nem nagyon érzik, sem Ausztria, sem Szlovákia vagy Csehország nem akar önálló tengeri kikötővel rendelkezni. Mindez érthető is, mert az Európából kifelé áramló tengeri szállítási árak igen alacsonyak, mert a kínai termékeket ide szállító hajók szinte üresjáratban mennek visszafelé.
De külügyminiszterünk ezen gyorsan túllépett, és következő mondatában már a következőt álította: “Trieszt az egyik legközelebb fekvő tengeri kikötő Magyarországhoz képest. Úton és vasúton is elérhető 24 óra alatt”.
Hűha! Akkor ha ez így van, és a magyar cégek eddig is ki tudták használni ezt a lehetőséget, akkor miféle versenyhátrányról is beszélünk??? Hacsak nem arról, hogy
Mészáros Lőrinc már tengeri kikötőt is szeretne építeni.
