A mindig magabiztos és kajánul vigyorgó Lázár János most bizony csúnyán megfutamodott.
A honlapján tette közzé Lázár, hogy nem vállalja el a Fidesz felkérését, hogy Hódmezővásárhelyen polgármester-jelölt legyen. Hosszú írásában egyebek mellett azt írta, nagy megtiszteltetés számára a jelölés. Kifejti, hogy mennyire egyhelyben topog most a város, és neki is nagy szerepe lesz benne, hogy újra indítsák majd, és kitér arra is, hogy az előzetes kutatások alapján bizony jó esélye van a győzelemre.
Most kapaszkodjon meg mindenki, mert most jön az, amit senki nem várt volna, az indoklás, hogy mégis, ennek ellenére miért nem fogadja el a felkérést:
“nem a vereségtől tartok tehát, hanem a győzelemtől. Attól a hatástól, amit ez a győzelmem ma a város közéletére gyakorolna.”
No, ezt azért nem gondoltuk volna, de tovább olvasva a volt polgárpestert, meg is magyarázza, mire is gondol konkrétan:
“Hiszek azonban abban, hogy ebben a játszmában nem szabad felvenni a kesztyűt. Nem lehet pusztán az a célunk, hogy a másik veszítsen: azt kell szem előtt tartanunk, hogy végre Vásárhely nyerjen. Éppen ezért új jelöltre és új csapatra van szükség a város vezetésében. Olyan polgármesterre, aki be tudja fejezni a mai polgárháborút, ezt a végtelenített kampányt, amely minden vásárhelyinek oly sokba került és kerülne még a következő években.”
Lázár olyan rezzenéstelenül jelenti mindezt ki, mintha semmi köze nem lenne a kialakult politikai polgárháborúhoz, mintha ő nem tett volna keresztbe az új polgármesternek ahol csak tudott. Az a helyzet, hogy nagyon kilóg a lóláb, magyarázhatja ezt akárhogy is,
egyszerűen csak gyáva és nem vállalja fel a bukás kockázatát.
