Isabela Mares a Yale politikakutatója a Comparative Politics című folyóiratban publikált egy tanulmányt, ami ugyan a 2014-es, kétharmados Fidesz-győzelmet eredményező parlamenti választáson tapasztaltakra épül, de a helyzet a tegnap lezajló választáson ennél csak rosszabb lett.
“A magyar politikusok számos törvénybe ütköző választási stratégiát – beleértve a közvagyonhoz való hozzáférést – alkalmaztak, hogy bebiztosítsák győzelmüket”
– olvasható a tanulmányban. Aztán részletesen taglalja, hogy olyan kampánymódszereket találtak, amik a fejlődő országokran, Afrikára és Latin-Amerikára jellemző. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy olyan területeken hasított kimagaslóan a Fidesz tegnap is, ahol afrikai és latin-amerikai körülmények és viszonyok vannak, jellemzően leszakadó kis falvakban.
Ami azonban Magyarországra különösen jellemző, amit megfigyeltek, az állami források használata. A tanulmány fontosnak tartja kiemelni a 2010-ben bevezetettt közmunkaprogramot.
A közmunkát a helyi polgármesterek ellenőrzik, így ők irányítják a javak elosztását.
Így tulajdonképpen a kistelepülési polgármesterek a közmunka megvonásával való fenyegetéssel és ajándékcsomagokkal, tüzifával esetlegesen készpénzzel együtt tudják manipulálni a kiszolgáltatott rétegek szavazatát.
Young és Mares a Magyarországon működő klientizmusnak négy típusát különböztette meg:
- a szavazatvásárlást,
- a közpénz felhasználását a szavazatokért cserébe,
- az előnyök megvonásával való fenyegetést,
- a nem állami szereplők által alkalmazott gazdasági kényszert.
A felméréshez 93 falut vizsgáltak három megyében és arra jutottak, hogy a megkérdezettek 5-7 százaléka átélte a fent említett négy jelenség valamelyikét.