Szombaton délben útjára indult a baloldal által indított Karácsony Gergely és a Párbeszéd és az egyelőre foghíjas baloldali pártok képviselőinek jelenlétében, ha nem is a gyönyör, de az ahhoz vezető politikai út felvázolása.
Az Operaház környéki divatos romkocsmában megtartott nyitórendezvényen az ellenzéki oldalról lényegében a Jobbik és az LMP nem képviseltette magát – díszvendégek voltak a baloldali megegyezés szerinti polgármesterjelöltek, valamint a felszólalók. Azaz egy, de csak egy LMP-közeli volt politikus, Kukorelly Endre is a meghívott felszólalók között szerepelt.
Az esemény színhelyének bejáratánál – s ráadásul közvetlenül a Dörner-féle Újszínház mellett – fotózkodni vágyó, de arcukat maszkkal takaró ellenaktivisták várták az érkezőket sajtónyilvánosságot csiholva a fővárosi közgyűlésről már ismert zuglói parkolási anomáliák ellen tiltakozva – demokrácia van, legalábbis egyelőre, tette a dolgát mindenki.
Tarlóssal csak egy gond van – hogy felesleges
A könnyed s laza helyszínen könnyed s laza felvezetővel konferálta az esemény moderátora, a Párbeszéd szóvivője Barabás Richárd a program képviselőit, elsőként Horváth Csabát, akivel egy elő-előválasztási „vitában” már megmérkőzött Karácsony Gergely. Barabás invitáló kérdését, miszerint miként jellemezné egy szóval Horváth Csaba a Tarlós főpolgármesterrel kapcsolatos problémát, az MSZP-s politikus rutinosan szellemes riposztban válaszolta meg, miszerint „felesleges”. Mármint Tarlós.
Horváth Csaba „kampánybeszédének” első mondatában definiálta, hogy mi Budapest alapvető problémája: a szabadság, az önállóság és a pénzügyi függetlenség hiánya körül keresendő.
Álláspontja szerint a Fidesz az elmúlt kilenc évben kizsákmányolta és kifosztotta a várost és Tarlós mindenben kiszolgálta a kormányt és a Fideszt. Úgy teszik tönkre a fővárost, hogy azért Budapest az ország aranytojást tojó tyúkja maradjon, mivel véleménye szerint a magyarországi GDP 40 százaléka Budapestről jön. Ehhez képest a város például 2010 és ’17 között 520 milliárd forintot vesztett.
Ebből a nagyságrendből akár Budapest összes panellakása felújításra kerülhetett volna. Ezzel párhuzamosan a főváros költségvetése is drasztikusan csökkent. Orbán és a Fidesz elvette az iskolákat, a kórházakat, a Városligetet, Tarlósék pedig elherdálták a Főgázt, a Dagályt, a napokban pedig a Bálnát pattintják le valami csókos közegbe. Ezzel szemben a kierőszakolt Városliget-felszántásra, stadionokra, puritán budai vári miniszterelnökségre ömlik a pénz s mindeközben 170 milliárdos a főváros adóssága az elmúlt öt évben. Tarlósnak mennie kell.
„Ébredj fel, kis köcsög…”
Horváth Csabát némileg meglepő gesztussal Kukorelly Endre író, ex-LMP-s országgyűlési képviselő, szenvedélyes civilagitátor követte, aki habitusához illő szenzibilitással vont párhuzamot a kilenc évvel ezelőtt értesült – rövid életű – országgyűlési képviselősége s az azonos mértékű időről, amióta ismeri Karácsony Gergelyt. Ez utóbbi megmaradt sőt, barátsággá érett. Kukorelly nem vacakolt sokat a lózungokkal s rögvest kijelentette, hogy akit kilenc éven át úgy ismerhet, hogy „rendes csávó”, arra egyértelműen szavazni kell.
Kukorelly plasztikusan felidézte egy még politikusi demonstrációját, amikor párttársaival odaláncolták magukat valahova a Parlamentnél tiltakozásként s riporteri kérdésre, hogy mit is kéne tenni a hatékony ellenállásért, Kukorelly hevesen megválaszolta, amit ma is vall:
„Oda kell menni az emberekhez, megrázni a grabancukat és az arcukba kiabálni, hogy ébredj fel…kisköcsög…!” Meggyőződése, hogy akkor lesz itt jóvilág, ha kell, egyenként, de felébresztik végre az embereket.
Fűre lépni szabad
Karácsony Gergely felvezetőjében arra a kérdésre, hogy milyen Budapestet is szeretne, egy politikai szlogenjévé emelt Garas Dezső-idézettel nyitott: „Fűre lépni szabad…” Ebben két alapvető elve is szerepel: hogy Budapest zöld s Budapest szabad.
A főpolgármester-jelölt megengedőn elfogadná, hogy Tarlós akart lenni az „emberarcú fideszes”, csak a tettei sosem igazolták a pökhendi kijelentéseit: Magyarország fővárosa szeméttel és patkányokkal teli süllyedő hajó lett, amit elkerülhetetlenül új kapitányra és navigációra kell cserélni, míg el nem süllyed végleg a balkáni fosztogatva osztogató félvilági mutyik mocsarába.
Ezt követően a baloldali főpolgármester-jelölt a programbeszédét 8 alapvetően meghatározó kérdés köré fűzte – a mínusz egyedik, hogy Tarlósnak mennie kell, azért is, amit tett s azért is, amit nem tett meg: s mert nem védte meg a budapestieket.
Tarlós nem védte meg a budapestiek pénzét. Az elmúlt időszakban a budapestiek költségvetéséből évi 200 milliárdot vettek el – minden fővárosi lakostól, aggastyántól csecsemőig lenyúltak évi 100 000 forintot.
Tarlós nem védte meg a budapesti iskolákat, melyek az államosítás után még rosszabb állapotban vannak, mint kilenc éve.
Tarlós nem védte meg a budapesti kórházakat – s ezzel bűnsegéd lett abban, hogy a fővárosiak rövidebb ideig élnek, mint lehetne. Ennek szoros függvénye, hogy Tarlós nem mentette meg a budapestieket a légszennyezettségtől sem, ami csak fokozza az egészségügyi kiszolgáltatottságunkat.
Mivel Tarlós nem védte meg Budapest fáit, melyeket tömegével vágnak ki a fideszes oligarchák építkezései miatt – ennek tragikus következménye, hogy évente több mint 2000 ember hal meg közvetlenül csak a rossz levegő következtében.
Tarlós nem védte meg az oktatást, nem védte meg a CEU-t, az ország legjobb egyetemét, Budapest büszkeségét – ami mára Bécs büszkesége lett a Fideszes agresszió gátlástalan kiszolgálása miatt.
Tarlós nem védte meg a közösségi közlekedés hajdan elindult pozitív fejleményeit. Ma a nyugati turisták kacagva fényképezkednek a papírjegyet lyukasztó „szerkezetek” előtt és fogalmuk sincs, hogy mindez 12 milliárdunkba került.
S a legbrutálisabb, hétköznapi életünket érintő bűn, hogy Tarlós nem védte meg a budapestieket az elszabaduló ingatlan és albérletárak tombolásától. Egy szava sem volt, amikor kétszeresére robbantak az albérletárak, de akkor sem, amikor kiderült, hogy a kormánybérencek viszont 30-40 000 forintért bérelhetnek lakásokat a budai várban, királyuk közelében.
Minderről dönthetünk. Ez év őszén. Építsük újra Budapestet.
