Kásler Miklós, a többek között az egészségügyért is felelős miniszter újabb ámokfutásba kezdett, most éppen tíz kórház főigazgatói posztjára írt ki pályázatot. Az ok egyszerű: a kórházaknak nagyon nagy az adósság állománya, és olyanokat akar kinevezni, akik képesek a hatékonyabb működésre. Az indok akár elfogadható is lenne, rúgják ki azokat, akik nem megfelelően gazdálkodnak az állam pénzével, a befizetett adónkkal. A fő probléma azonban az, hogy ez így ebben a formában nem igaz.
Kásler a saját kudarcát veri most le az igazgatókon, azt amiben nem tudott változást elérni.
Ugyanis, a kórházak eladósodottságának semmi köze nincs a főigazgató gazdasági és menedzseri képességeihez. Utoljára, a finanszírozás alapjául szolgáló pontok költségtartalmát Horn Gyula kormánya változtatta meg 1997-ben, tehát
az ellátásokért utalt díjaknak húsz éve nincs köze a gyógyítás valós költségeihez!
Az igazgatók már nem tudnak min spórolni, nincs már szappan, WC papír, nincs már kötszer, gyógyszer, azt mind a betegek családjai viszik be régóta. A várólisták azért hosszúak, mert nem finanszírozzák az a mennyiségű beavatkozást, ami szükséges lenne. Az orvosok, ápolók, és kisegítők béréről ne is beszéljünk, és egyes kórházak középkori infrastrukturális viszonyairól sem.
Most megint az lesz, ami mindig: a valós, igazi probléma, a finanszírozás rendbetétele helyett látszatintézkedések, és felelősségáthárítás történik. Ebben már van gyakorlata a kormánynak.
