Miután Manfred Weber megüzente a feltételeit Orbánnak, hogy miket kérnek, hogy az Európai Néppártban maradhasson, Orbán elkezdett fűhöz-fához rohangálni.
A néppárti csúcsjelölt feltételei ugyanis Orbán számára teljesíthetetlenek.
Az első feltétel talán a legsúlyosabb, Orbánnak bocsánatot kell kérnie a plakátkampány miatt az EPP tagpártjaitól. Ezt nehezen tudjuk Orbánról elképzelni, politikai pályafutása során még sohasem tett ilyet. E mellett annak sem adunk esélyt, hogy visszakozna a CEU ügyben, ami szintén feltétel.
Így Orbán már tudja, hogy a néppártban nincs többé helye. Valószínűleg nem fogja megvárni a kizárását, és hamarabb fogja kérni ő Fidesz tagságának felfüggesztését, vagy szüneteltetését. Mindenesetre, keresi a helyét az újonnan megválasztandó Európai Parlamentben. Ugyanúgy mint eddig, elvtelenül, akár 180 fokos fordulatot is bevállalva a korábbi álláspontjához képest. Legtöbb vitája eddig a francia elnökkel, Macronnal volt, a házi sajtója próbálta a “francia Gyurcsánynak” beállítani, most azonban már neki is udvarol.
Azonban a brüsszeli források azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a Fidesz a májusi EP-választás után az új Európai Parlamentben a szélsőjobbos Nemzet és Szabadság Európája (ENF) nevű frakcióhoz üljön át, melyet Le Pen neve fémjelez. Azt, hogy többről van szó mint pletykáról, ENF egyik névtelenséget kérő tagja elárulta el, valóban folynak tárgyalások a két párt között.
Ha ez bekövetkezik, akkor Orbán oda kerül hivatalosan is, ahova való, Európa perifériájára, a szélsőjobboldali pártok közé.
Ezzel csak egy baj van: mindennek hazánk látja kárát, mert ez bizony érdekérvényesítés szempontjából egyenlő a nullával. A támogatási pénzek jelentős megvonása mellett Magyarország végleg kikerülhet a modern Európa fősodrából.
