Közölte ezt a miniszterelnök szép/új munkahelyét megcsodálva a budai várban az ott összegyűlt cca. másfélezer maroknyi, de dühös magyar, míg a címzett némi szintkülönbséggel alattuk tartott termelési beszámolót a szintén az ő számára felújított Várkert Bazárban tombolt a rózsaszín jövőről fuvolázó szférák zenéjének paradicsomi garázsrockját üdvrivalogva a saját rajongói táborával, hogy de milyen szép és új világ jő.
Mindkét esemény meleg, elvtársi légkörben zajlott, Észak-Koreát, de minimum a berlini határsávot kísértetiesen idéző logisztikai és fegyveres jelenléttel, a KDNP-ből kiugrott Lukácsi Katalin egyre izmosodó moderátori vezénylete mellett.
Az új és sok vitát kiváltott, de a népakarat ellenére is megvalósult miniszterelnökség elé szervezett közös ellenzéki tüntetés legnagyobb érdeme, hogy megvalósult. Mármint közösen. A decemberi MTVA-székházbeli közös meghurcoltatások s az országgyűlésben lezajlott közös rendbontás óta az ellenzéki pártok még mindig a közös fellépést tartják a hatékony fellépés kulcsszavának s ezt sugallják a véleményformáló zsurnaliszták is, bár ez az összefogás a leglátványosabban a Jobbik vitorláját dagasztja, legalábbis az egyszerű nép látványvilágában s így öntudatlan tudatában is leülepedve.
S mindez roppant kacagtató is lenne, ha nem terülne szét az egész országban a kormánypárt feudális műtrágyája az agyakban. Mert bizony hallatlanul vicces, amint a Demokratikus Koalíció, az MSZP s a többiek igyekeznek kvázi zászlóerdőharcot folytatni az utóbbi hónapokban konzekvensen erőszakosan előretolakodó lobogói után loholni, avagy azokkal megküzdeni.
Hallatlanul vicces, amint az első sorokban egymás mellett áll egy félszemű „harcos” és az influenszer-alkatú Demeter Márta s közösen örvendenek. Derűs életkép, amint a nem túl ruganyos Török Zsolt és a nem túl fiatalos Szanyi Tibor köldököt villant az MSZP lobogóival, hogy frontharcosi vágóképek lehessenek szemben a Jobbikos zászlóerdővel.
Nagyot nevethetnénk például Varju László újabbkori profilváltásán, amint – szintén az MTVA-s kalandja óta – úgy érzi, hogy médiagerilla és agybafőbe tudósít mindent a mobiltelefonján. Témaérzéke amúgy valóban kiváló, amint a színpadról lelépő, hallatlanul demagóg beszédet maga mögött hagyó kollégáját, Gréczy Zsoltot interjúvolja „élőben” közvetítve önmagukat és feltehetően elképesztő titkokat árulva el egymásnak a backstage-ben.
Kedélyesen göcöghetnénk mindezen, ha nem lenne véresen komoly és siralmas a körötte lévő valóság – s annak eunuchi közéleti mása.
Meglehet, a tudósító cinizmusában van a hiba, de kezd unalmassá válni, ahogy sorban állnak az ellenzéki képviselők, és vagy elalszunk, míg elmondják a magukét, amint történhetne ez Schmuck Erzsébet haloványfényű gyertyagyújtási kísérletei alatt, vagy összerezzenünk, amikor a Jobbikos képviselő úgy elviszi a show-t, hogy már-már azt kutatjuk, hol kell sárga-zöld-barna-vöröscsillagot vásárolni.
Arra már csak pislogunk, hogy Bangóné Borbély Ildikó már előre készül a hatásos belépővel s a színpadon először a közönségének háűtatfordítva szól a háta mögött álló több tucatnyi rohamosztagos rendőrhöz, hogy ők is Orbán miatt szívnak, amúgy peace&love, mindjárt el is énekelünk valamit közösen a Hair-ből.
Sindeközben a budai vár egyre hermetikusabban elzárt és szétbarmolt, a magyar embereket lassan, de kíméletlenül kiszorítja a fasisztoid hatalmi uralkodói vérszomj, olyan brutális építkezések folynak szépen csendben, amit még Horthy sem mert volna megvalósítani s mindezt nem tudta megakadályozni sem kicsiben, sem nagyban, sem szuverén sem kézen fogva önmagát az ellenzék.
S a budai várban kicsiben, modellálva látható Magyarország mai sorsa.
S mindeközben Orbán üdvözült jövőképet felvázolt kinyilatkozásának köszönhetően megtudhattuk, hogy SZJA-mentessé tette a saját feleségét, miután nemhogy 3, de 4 gyereket is szült, meg dolgozgat is mellette, tehát ő is beleesik azon derék magyar anyák rétegébe, akiket önnön férje bubimentessé tett évértékelőjében most és mindörökké.
Ennek örömére a nevére írathatja Tokajhegyalja másik felét és a megmaradt királyságot is. S ez király. Minden más homok a szélben. Ámen.
