Közeledett a szokásos évértékelő, és Orbán nem tudta mit tegyen. A parlamentben megtört a sérthetetlenségének mítosza, az utcán az emberek O1G feliratok alatt tüntettek, a kutatások 500 ezer ember elpártolását mutatták, és a rabszolgatörvénnyel a saját szavazói sem értettek egyet. Közben a baloldali előválasztás váratlanul sikeresnek bizonyult, az eddig egymással foglalkozó ellenzéki pártok pedig hirtelen egymás mellett állva szavalták a követeléseiket a parlament lépcsőjén.
A helyzet súlyos volt, aki nem csak a felszínt kapargatja -Orbán tovább lát az orránál- az tudta, nagy a baj, de még menthető a helyzet. Csak kell valami, ami nagyot szól, ami vissza veszi a tematikát az ellenzéktől, ami pozitív, és nem a megszokott gyűlöletkampány.
Orbán érezte, most meg kell mutatnia, hogy nincs semmi baj, de a hadvezér köpönyegéből át kell bújnia a jó uralkodó palástjába. Nincs más, osztogatni kell. Nem bonyolult ellátórendszerekről kell beszélni, nem transzferjövedelmek kuszaságát kell tovább csűrni-csavarni, hanem pénzt kell adni az embereknek. Egyszerűen, érthetően készpénzt kell adni nekik. Mindezt becsomagolva a migráció elleni küzdelem sajátosan magyar válaszának rózsaszín csomagolópapírjába.
A döntés megszületett, a 7 pontot tapsviharral jutalmazta a frusztrált, paraván mögé bújtatott hívők tömege. Befelé kullogtak, kifelé dagadó mellel jöttek. Ez kellett nekik, erre vártak, hogy újra emelt fővel mehessenek az utcán, és ne a Mészáros Lőrinc és Tiborcz István miatt köpködjenek utánuk. Orbán megadta nekik. Társadalompolitikának csúfolják, de egészen másról van szó, ami már csak másnap derült ki. Az államtitkár rántotta le a leplet az egész mögött meghúzódó valódi tervről, az új politikai termékről, amiről Orbán jó mélyen hallgatott. Neki csak a taps kellett.
A Nemzeti Konzultációnak hívott felszopó akcióval kezdődött 7 pontos orgazmus csak 3 évre szól. Bizony, kedves nézőközönség, Orbán megtanulta a leckét Medgyessy 100 napos programjából:
a választókat nem megvenni kell, hanem lízingelni.
Nem kell adni nekik 50 százalékos béremelést meg adómentes minimálbért örökre, csak a ciklus végéig, aztán a szavazatokért cserébe ígérni a hosszabbítást. Ugyanis, 3 év múlva 2022 lesz, egy újabb parlamenti választással. Addig osztogatunk, cserébe begyűjtjük a hálát szavazat formájában, majd szerzünk még szavatokat újabb reményeket árulva.
Orbán kínlódott, nyögdécselt, de megtalálta a megoldást:
ebben a ciklusban a családtámogatás az új rezsicsökkentés, Novák Katalin az új Németh Szilárd.
Hajrá ellenzék, kellene egy gyors szakszerű és hiteles válasz. Ha kérhetném, legyen baloldali, érthető, és igazságos. Köszönöm előre is.
Megint átvert mindenkit: ezt nem mondta el a beszédében Orbán
