A kormánypárti sajtó a Tarlós István kihívójáról szóló baloldali előválasztást megpróbálja kudarcnak beállítani, és elbagatellizálni. Nem hiába, tudják, hogy a hazánkban még eddig soha nem alkalmazott intézmény hatalmas sikerrel zárult.
De hogy ne mondják ránk, hogy csak a kincstári optimizmus szól belőlünk, nézzük a tényadatokat!
Több mint 34 ezer budapesti választó gondolta úgy, hogy – bár az időpont és az időjárás nem volt a legkedvezőbb – kinyilvánítja véleményét abban a kérdésben, hogy ki legyen a baloldal (MSZP-DK-P) főpolgármester-jelöltje. Karácsony Gergely és Horváth Csaba között tudtak választani az első körben, a Karácsony pedig meggyőző fölénnyel győzött Horváth Csaba szocialista jelölttel szemben.
Ha abból indulunk ki, hogy öt évvel ezelőtt 605 ezren szavaztak Budapesten valamelyik főpolgármester-jelöltre, és az érvényes szavazatok 36%-át kapta a baloldal jelöltje, Bokros Lajos, akkor a következőt kapjuk: a 2014-ben aktív szavazók 5,6%-a, a baloldali szavazóknak pedig 16%-a vett részt az első magyar előválasztáson.
Összehasonlításképpen az USA-ban, ahol talán a legnagyobb hagyománya van az előválasztásnak, 2014-ben az amerikai „midterm” képviselőházi előválasztáson a demokrata szavazáson 6,2%, a republikánuson 7,4% vett részt az összes választó arányában.
De nézzünk két, hozzánk közelebb eső példát is! 2016-ban az 1,4 millió lakosú Milánóban is előválasztással jelölték ki a főpolgármester jelöltet, melyen az összes szavazó 10,7%-a (a baloldaliak 22%-a) szavazott. Ha még közelebbi példát keresünk, akkor szintén ugyanebben az évben a magyar Marosvásárhelyen is előválasztással választott polgármester jelöltet, amelyen a választójoggal rendelkező magyarok 10%-a, az összes választó 6,7%-a vett részt. (Az adatoknak a Magyar Narancs járt utána.)
Tehát látszik, hogy nemzetközi összehasonlításban sem értékelhető kudarcnak az esemény. Sőt! Ha figyelembe vesszük, hogy az előválasztás eddig semmilyen hagyománnyal nem rendelkezett hazánkban, és magát a rendszert, a regisztrációt, a szavazás módját is most alakítják ki, akkor ez bizony egyértelmű siker, ami reményre adhat okot az ellenzéki szavazóknak.
Tudják ezt jól a Fideszben is, minden ellenkező nyilatkozat ellenére, illetve pont ezért akarják kudarcként beállítani, és elbizonytalanítani az ellenzéki szavazókat. Pedig, maga a jelöltek viselkedése, a viták színvonala, az eredmény utáni nyilatkozatok mind-mind példaértékűek.
Már csak Puzsér Róbert a “fekete ló” ebben a történetben, akit az egyre inkább eljelentéktelenedő LMP támogat, ő pedig semmi mást nem tudott eddig tenni ebben a történetben, mint amit megszoktunk tőle: az általa tákolt legmagasabb erkölcsi katedráról böfögött bele mindenki képébe. Meglátjuk, lesz-e bátorsága kiállni a második fordulóban.
