Nagy botrányt váltott ki jobboldali körökben a gigantikus mértékű, 476 média terméket felölelő alapítvány kuratóriumi elnökének Varga Istvánnak az interjúja, majd lemondása.
Az alapítvány célja Varga szerint egy olyan média megteremtése,
“amely igényes, mely nem a tévhitekből táplálkozik, és nem abból amit mondjuk Márai Sándor fröcsögésnek nevezett”.
Nehéz ezt a mondatot nem úgy értelmezni, hogy ami ma van a jobboldalon újságírásnak nevezve, az fröcsögés és téves információk közlése. Arra már gondolni sem merünk, hogy a mesterségesen kitalált Soros-tervre célzott a valamikori elnök. Varga kifejtette a köztévé kapcsán, hogy nem ért egyet azzal
“hogy minden szép és jó és mindenki jól szerepelt, és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak. (..) Ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más. Na, ebben kéne változtatni.”
Nem csoda, hogy ezután Rogán Antal személyesen adta át a selyemzsinórt Vargának, és mint kiderül, szó sem volt önkéntes lemondásról. Persze ez egyértelműen a teljes kegyvesztettséget is jelenti, amit rögtön megérezték a fideszes hiénák, L. Simon László rögtön nyilatkozott: “Olyan ítéletet mondott, ami szakmailag nem volt megalapozott, hiteles”, majd azt tanácsolta barátjának, ha úgy gondolja, hogy a Magyar Narancs és az ÉS mennyivel jobb, mint a Figyelő “és még néhány pár lap, akkor azokat is jobban kell forgatni, és találja meg magának azokban is az értékeket”.
Varga István nem egy kedvelhető ember, meghallgatva régebbi parlamenti hozzászólása alapján, nem akarjuk védeni. Az azonban látszik, hogy pontosan tisztában van a jobboldali média helyzetével, a tehetségtelen talpnyalók hadával, és ezen változtatni akart. Kirúgása megmutatja az Orbán rendszer legnagyobb gyengéjét: a hibákkal való szembenézés képességének teljes hiányát, és a saját maguk által kreált mesevilágban való langymeleg dagonyázásnak az élvezetét.
Kemény lesz a felébredés.
Akinek van ideje, az nézze meg az interjút, ennél keményebb ellenzéki dumát még a tüntetéseken sem szoktak nyomni:
