Bár próbálják megtartani a távolságot, Parragh Lászlót azért már előretolták, hogy mentse a menthetőt.
A győri sztrájk erősen rongálja a Magyarországról alkotott befektetői képet, amely eddig megbízhatóságot és kiszámíthatóságot mutatott
– ezt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyilatkozta a Világgazdaságnak. A 2017 óta a Nemzeti Versenyképességi Tanácsban is tevékenykedő gazdasági szakember olyanokat is mondott, idézzük: “a sztrájkolókkal elszaladt a ló”. Lefordítjuk: a kormány eddig abból élt, hogy rabszolga-munkaerőt kínált a külföldi befektetőknek, vagyis azt, hogy minél kevesebbért minél többet dolgoztathassanak. Parragh szerint ebbe köpnek most bele az Audi hálátlan, hazaáruló munkásai.
Hozzátette: hiába nincs jó helyzetben jelenleg a német autógyártás, a szakszervezetek mégis most próbálnak nyomást gyakorolni, emiatt szerinte könnyen előfordulhat, hogy a gyárak haza fogják vinni a külföldi termelési kapacitásaikat. Ezzel szerinte vagy nem számol a szakszervezet, vagy nem érdekli őket. Egészen botrányos Parragh kijelentése, ha azt vesszük, hogy a magyar szakszervezet nem a német dolgozók béréhez akar felzárkózni, hanem a csehekéhez, a lengyelhez vagy a szlovákhoz.
Parragh elmondta: ugyan ő is a bérfelzárkóztatás pártján áll, de azt szerinte
csak “megfelelő tempóban” lehet végigvinni, nagy ugrással nem,
a sztrájk szerinte többet árt a hatékonyságnak, mint használ. Árt vagy sem, teljesen érthető a sztrájkolók dühe, elvégre ki ne elégelné meg, ha munkaadója a profitot főként annak köszönhetné, hogy az ő béreiket és juttatásaikat leszorítják a cég normáihoz képest.
A sztrájk egyébként elvileg már a felénél többe került az Audinak, mint amennyit a béremelésre kellett volna fordítania. A sztrájkolók arra a láncreakcióra építenek, ami be is következett, vagyis hogy a munkabeszüntetés miatt le kellett állítani máshol is a termelést. Az Audi ezzel ellentétben azt a láncreakciót próbálja elkerülni, hogy a követelések teljesítése esetén a periféria többi tagja is lázadásba kezdjen. Nagy kérdés, hogy a mesterségesen lenyomott munkabérekre, a térséghez képest a magyar munkaerő fokozott kiszolgáltatására a gazdaság stabilitását az elmúlt években alapozó Orbán-rezsimnek vajon milyen láncreakcióval kell számolnia. Pontosabban:
lelepleződik-e a sztrájk hatására Orbán kamuszabadságharca,
vagyis az, hogy a miniszterelnöknek nincs más nemzetközi szinten eladható tőkéje, mintsem hogy a magyarok külföldi multitőkével szembeni mindenkori kiszolgáltatottságát bocsássa áruba?
