Csak békésen sétálgat az ember, és ebbe botlik.
Tudom, tudom, évek óta propagandaplakátok között kell átvágnia magát az embernek, és ez a mostani kép sem súlyosabb semmivel, mint pár éve Gyuri bá’ észak-koreai stílusban ismételt vigyorgó arcocskái.
Mégis, kevés elkeserítőbb dolgot tudunk elképzelni annál, mint hogy a gyönyörűszép Budapest utcáit róva egyszer csak azzal kelljen szembetalálnunk magunkat, hogy az elüldözött CEU kétségbeesetten próbálja rávenni a budapestieket, hogy még hogyha itt nem is akadályozták meg, hogy elüldözzék őket, legalább annyit tegyenek meg, hogy a szomszédos fővárosban kiállnak a szabad oktatásért, és a CEU-n kezdik meg/folytatják akadémiai tanulmányaikat.
Kérdem én: milyen ország az, ahol szabadon oktatni nem, de cinikusan hirdetni lehet, ha azt máshol teszed meg? Hogy jutottunk idáig?
