Mi az alábbi kérdéseket tennénk fel neki.
Mi lett a Fideszből?
Hova lettek a rendszerváltáskori eszmék?
Mára már tényleg csak a korlátlan hatalomhoz vezető út maradt fontos?
Mi lett a polgári Magyarországgal?
Hitt Ön valaha bármiben a hatalmon kívül?
Nem látja, mit tesz ezzel a szerencsétlen országgal?
Nem látja, mibe kerül nekünk a maga országlása?
Nem látja, hallja az áldozatokat? A veszteseket?
Mi lett a pénzünkkel, a megtakarításainkkal, a nyugdíjunkkal?
Nem jutnak el önhöz az utcára rakott devizahitelesek, az adósságcsapdában élők üzenetei?
Nem szégyelli, hogy a hajléktalanokat már az út széléről is elhajtják?
Ez lenne a polgári, keresztény Magyarország?
Ezt a kultúrát kéne megóvnunk a külvilágtól?
Hogy tehették ezt az egészségüggyel? Az oktatással? A szociális ellátórendszerrel? A rokkantakkal? A szegényekkel? Az ápolásra szorulókkal?
Hogy semmizhették ki azokat, akiknek amúgy is kevés jutott?
Hogy építhetnek stadionokat, rakhatják zsebre az ország vagyonát, miközben omladoznak a kórházaink, az iskoláink, és a közszolgák menekülnek az országból?
Hogy tehetik ezt a munkavállalókkal? Az orvosokkal, az ápolókkal, a tanárokkal? A közszolgákkal, a rendőrökkel, a tűzoltókkal?
Nem szégyelli, hogy kormányzás helyett csak gyűlöletet szít? Maga szerint mi lesz így Magyarországból, a hazánkból?
Nem szégyelli magát, hogy pár szavazatért eladta a gyermekeink, unokáink jövőjét?
Hogy tud így aludni esténként, miniszterelnök úr? Hát a lelkiismeret nem mond semmit magának?
Hogy néz esténként a tükörbe? A gyerekei szemébe?
Mi jöhet még? Meddig hátráljon a nép?
