Nincs olyan szabad televízió a világon, ami ne kezelné bombasztoriként, ha több ezres tömeg venné ostrom alá a székházukat.
Volt már néhány sorsfordító pillanata Orbán Viktor diktatúrájának, de a mai minden kétséget kizáróan a legnagyobb mind közül. Nem csak azért, mert rég nem látott tömegek mozdultak meg a kőkemény mínuszok ellenére. Nem csak azért, mert az embereket hosszú évek óta először nem zavarta, ha hivatalos pártzászló alatt kellett vonulniuk. Hanem azért is, mert a tüntetések erőszakosabbá váló jellege
végre megmutatta Orbán rendszerének valódi természetét, a kőkemény elnyomást.
Semmi sem mutatja jobban, hogy diktatúrában élünk, mint hogy erősködni kell, hogy egy televízió be akarjon számolni arról, ha a portáján ellenzéki képviselők hada próbál bejutni a stúdiójába. Egy szabadon működő tévét kérni sem kéne erre, hiszen egy ilyen tévé elsődleges feladatának azt tartaná, hogy beszámoljon a legforróbb és legfrissebb hírekről. Amelyik nem ezt teszi, az önmagát leplezi le: jelzi, hogy legfontosabb dolga nem a hírekről való beszámolás,
hanem azoknak a szelektív elhallgatása.
Ma éjjel végleg lehullt a lepel, mert minden korábbinál világosabbá vált, hogy milyen rendszerben élünk. Egy olyan rendszerben, melyben a brit köztévé munkatársa előbb számol be egy hazai tüntetésről, mint a magyar. Egy olyan rendszerben, melyben tömegeknek kell követelni, hogy az ő pénzükből fenntartott tévé hangot adjon nekik. Egy olyan rendszerben, melyben mialatt
fegyveres erőkkel védik az állami hírhamisítást, az ellenzéki képviselőket erőszakkal vágják ki a királyi tévé épületéből.
Egy olyan rendszer ez, amit a magyarok nagyon jól ismernek a múlt évszázad legsötétebb évtizedeiből. Olyan rendszer, ami generációknak okozott elszegényedést, üldöztetést és halált. És mégis, ismerve a történelem ciklikus természetét, olyan rendszer ez
ami pontosan ugyanolyan csúfosan fog megbukni, mint ahogy elődei tették.
