A szerdai és csütörtöki tüntetések legfontosabb tanulsága, hogy ha az ellenzék végre tényleg elkezd ellenzékként viselkedni, az emberek az utcára mennek.
Rég nem látott mozgolódást tapasztalhattunk az elmúlt napokban. A választások utáni tüntetéseket még inkább a csalódás és kiábrándultság miatti gyászmunka fűtötte, most azonban valami egészen más történik az utcákon. Gyanítható, ennek nem csak a rabszolgatörvényhez van köze, bár kétségkívül a vasárnapi boltzár és az olimpia óta nem volt még egy olyan ügy, amit ilyen széleskörű elutasítás övezett volna a társadalom minden részéről.
Sokkal inkább valószínű, hogy a mozgolódás igazi oka, hogy
a parlamenti ellenzék végre összeszedte a bátorságát, és mert valódi ellenzékként viselkedni.
Az ellenzéki pártok zuhanásszerű hiteltelenedésének legfőbb oka, hogy képtelenek megjeleníteni az ellenzéki szavazó akaratát. A legfőbb dolguk nem az lenne, hogy elhazudják a maguk 10 százalékával a győzelem esélyét, hanem az, hogy arcot adjanak a vesztett helyzetben lévő ellenzékiek tehetetlen dühének.
Ez most maradéktalanul sikerült, nem véletlen, hogy hosszú idő óta először végre nem csak azt lehetett érezni, hogy az ellenzéki pártok mögött legjobb esetben is csak azért vannak szavazók, mert ezek jelentik az egyetlen esélyt, hogy nemet lehessen mondani Orbán rendszerére,
hanem azt is, hogy a tüntetés ezúttal értük is szólt, ténylegesen felsorakozott mögéjük több ezer aktív választó.
Tisztelt ellenzéki pártok!
Minden bátor tüntető nevében kérünk titeket, vonjátok le ebből a tanulságokat! Azért szavaztunk be titeket a parlamentbe, hogy képviseljetek minket. Nem csak látszólag, hanem ténylegesen. A képviselet egészen máshogy fest egy demokráciában, mint egy autokráciában, és az ellenzék hosszú évek óta demokráciásdit játszik egy egyre antidemokratikusabb pályán. Egy autokráciában a képviselet arról szól,
hogy vásárra viszed a bőrödet azokért, akiknek a képviseletére felesküdtél.
Ez azt jelenti, hogy nem közleményezünk, sajtótájékoztatózunk és tévéstúdiókban próbálunk kormányt váltani, hanem elviselünk súlyos pofonokat a hatalomtól.
Jelenleg a helyzet évek óta az, hogy
az istenadta nép szenvedi a pofonokat, miközben ti kényelmesen elüldögéltek a parlamentben.
Ennek pont fordítva kéne történnie. Ha képesek vagytok ezt felfogni, akkor számíthattok az utca népére, ott lesz veletek nem csak a Kossuth téren vagy a Lendvay utcában, de ha hidat kell foglalni, sztrájkot kell hirdetni, és legfőképp:
amikor meg kell jelenni a szavazófülkéknél.
Tisztelt ellenzék!
Van még bő három évetek, hogy vásárra vigyétek a bőrötöket! Ha megteszitek értünk, mi is megtesszük értetek. Akkor és csak akkor, talán idővel megdöntjük a rendszert.
