A házelnökként éjféltájt ásítozó Lezsák néha felébredt és olyankor kizárta Demeter Mártát, Bangónét, Szél Bernadettet a magyar választókat rabszolgává degradáló törvénytervezet „vitájából”.
Az éves túlóráztatási időkeretet szeretné a Fidesz a jelenlegi 250-ről 400 órára emelni és az egyéves elszámolást három évesre kitágítani. A Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf által benyújtott egyéni képviselői indítvány vitájában Szél Bernadett (képletesen) Kósa fejére borította az asztalt.
Az éves túlórakeret emelése még érthető is lenne, mint vitaalap, de ennek egy helyett három évre történő kinyújtása botrányos visszaélésekre adhat okot.
Ez nem azt jelenti, hogy esetenként az is törvényes lenne, hogy a túlórapénzt három évvel később kapná meg a dolgozó, csak azt, hogy a 400 túlórát nem kell betartani egy évben, szélsőséges esetben háromszor ennyit is lehet túlóráztatni a dolgozót, ha a következő két évben meg egyáltalán nem kérnek túlmunkát.
A munkáltatói visszaélés lehetősége miatt valóban rászolgál a tervezet a rabszolga jelzőre. Továbbá a tervezetben nem látni garanciákat arra nézve, ha valaki munkahelyet vált közben és megint egy olyan foglalkoztatóhoz kerül, amelyik éppen progresszív túlórába hajszolja dolgozóit.
Az éjszakába nyúló parlamenti vita alatt a tervezetet benyújtó Kósa Lajos dermesztő nemtörődömséggel unatkozott, míg az ellenzéki képviselők megpróbáltak érvelni az arcátlan elképzelés ellen – természetesen sikertelenül. Az indulatok odáig fajultak, hogy Szél Bernadett többször is ráripakodott Kósára, hogy laptopozás és telefonálgatás helyett tán érdemi válaszokat próbáljon kicsiholni magából, ha már képes volt egy ilyen előterjesztést rezzenéstelen arccal benyújtani.
A „vitában” lényegében a tucatnyi ellenzéki képviselőn, Kósáékon és a T. Ház infrastrukturális személyzetén kívül senki sem vett részt – mindez tökéletesen leképezte a kormány vitakultúráját és a választói érdekeinek agresszív semmibevételét.
A cinizmus és érdektelenség által kiváltott indulatok odáig lángoltak, hogy Lezsák nemes egyszerűséggel a kormányoldali érvek kikényszerítése helyett lazán lekeverte, majd kizárta a vitából Demeter Mártát, Bangóné Borbély Ildikót és Szél Bernadettet – ezzel elintézettnek is vélte az érvek csatáját, hazamehetett meleg tejet inni, Kósa pedig boldogan „mariozhatott” a telefonján.
Szél Bernadett közösségi oldalán az elképesztő éjféli eseményeket követően még tudatta a választókkal, hogy ellenzéki egyeztetést követően közösen az Alkotmánybírósághoz fordulnak s amennyiben itt is lepöccintik őket, meg sem állnak Strasbourgig.
„Ma éjjel a demokrácia kényszerült térdre a szemünk láttára. Nagyon sötét pillanatok ezek” – írt megjegyzést a történtekhez egy kommentelő. Szégyen, hogy egyet kell értenünk.
A cikk eredetileg a Szabadhír -en jelent meg.
