Megrázó nyílt levelet írt egy hajléktalan Orbánnak. Mi elsírtuk magunkat

Nincs ezen mit szépíteni. A hajléktalantörvény embertelen. Megszületett a Brüsszel és Soros György utáni központi gyűlöletpropaganda új célpontja. A közös utálat tárgya a hajléktalan lesz. Ezt a levelet azért tesszük közzé, mert szeretnénk, ha mindenki látná, hogy itt emberekről van szó. Nem fikció, nem egy távoli ország fővárosa, vagy egy démonizált fantom. Hús vér emberek. Érzésekkel, becsülettel, vágyakkal.

“Orbán Viktor Úr,

Medgyesi Róbert vagyok. 37 éves. Magyar állampolgár. Agrármérnök. Hajléktalan. 11 hónapja élek az utcán.

Hogy kerületem ide? Tulajdonképpen Ön miatt. Hittem Önnek. Hittem az ígéreteknek. Hittem, hogy valóban megoldják a devizahitelesek problémáit.

26 éves voltam, amikor összeházasodtunk a feleségemmel. Úgy érzetük el kell hagynunk a szülői házat és saját, új életet kezdeni. Sokáig mérlegeltük milyen hitelkonstrukciót válasszunk, aztán édesanyám bankos barátja tanácsára, svájci frank alapú lakáshitelt vettünk fel 10 évre 161 Ft-os árfolyamon. A nyolcmillió forintos hitel havi törlesztő részlete 80.000 Ft. körül volt. Ezt ketten a párommal nyugodtan gazdálkodtuk ki minden hónapban. Nem okozott nehézséget. Újpesti lakásunkban boldogan éltünk. 2009-ben megszületett kisfiunk Ábel. Ekkor, havi 83000 Ft-ot fizettünk a banknak, de még mindig nem okozott gondot. Úgy sem, hogy egy kisgyermek nevelése sem olcsó.

Minden rendben volt. Aztán egyszer csak beteg lett a feleségem. 3 éves volt a kisfiunk, amikor elkezdődött a tortúránk. Feleségem betegsége hosszú kezelést igényelt. Kiesett a munkából. Én pluszmunkát vállaltam, hogy fedezni tudjam a kiadásokat. Szüleinkre sajnos már nem számíthattunk. Mindkét családban elváltak a szülők. Feleségem apja rég meghalt, anyjával pedig megromlott a viszonya. Az én családomban pedig apám alkoholista lett és semmit nem tudok róla, akkor 74 éves anyám pedig beteg lett és otthonba került. A vidéki házat eladtuk. Az árából fizettük az otthonba a beugrót és 3 évet előre.  Csak egymásnak voltunk. Egyszerű, vidéki emberek Budapesten. Éltünk. Nem csináltunk mást. Erika táppénzen, kezelésről-kezelésre, én napi 12 órát dolgozva, Ábel az óvodában. Egy szép napon a 83.000 Forintos hitelből 109000 Ft-lett, aztán 115.000, aztán 129.000 aztán 134.000. Küzdöttünk. Már csak élelmiszerre, rezsire és hiteltörlesztésre költöttünk. Kibírtuk. 2016-ban elment Erika. Már táppénz sem volt. Már semmi sem volt, csak én és a kisfiunk. Hivatalról hivatalra jártam. Segítséget szerettem volna kapni, de a törvény szerint nem járt nekem. túl sokat kerestem. A hitelből még mindig hátra volt kb a fele. Elveszett a lakás. Mindent elvettek. Jött a gyámügy és elvitte a fiamat én pedig beköltöztem egy munkatársam pincéjébe.  A bútorokat elárverezték, kocsink sosem volt. Így lettem én hajléktalan. Nem volt más, csak a fiam és a becsületem. A munkahelyemen kiderült, hogy miként élek. A kollégák minden hónapban adtak egy kis pénzt meg ruhát, hogy segítsenek. – Isten áldja őket! A pincében addig voltam, amíg valaki fel nem jelentette a barátomat. A társasház határozatot hozott, hogy nem lehetek ott.  Sosem csaltam. Nem loptam, nem voltam rossz senkivel. Most mégis bűnöző lettem.

Orbán Úr! Az egyetlen dolgot vette el tőlem, amim még volt a gyermekemen kívül. Elvette a becsületem. Megbélyegzett. Én nem iszom. Ezért a hajléktalanok egy része kiközösített. Olyanokkal vagyok, akik hasonló helyzetben vannak. Heten vagyunk, akik így vagy úgy összejárunk. Együtt mozgunk.  Vannak köztünk mindenféle emberek, de mindannyian ki akarunk törni ebből a helyzetből. Ön most bűnözőt csinált belőlünk. Mi lesz, ha egyszer bevisznek? Már tiszta erkölcsi bizonyítványunk sem lehet. Hogy fogunk új életet kezdeni? Hogy fogunk kimászni ebből? Ön azt hiszi, hogy az utcán csak olyanok élnek, akik jellem-gyenge féregként az alkoholba menekülve, mámorban verték a feleségüket, meg a gyereküket? Ön azt hiszi, hogy hajléktalannak lenni egyenlő az aljas, gonoszsággal? Orbán Úr! Nem vagyok bűnöző! Nem vagyok becstelen. A rendszer rabszolgája vagyok. Egy végtelenül szomorú ember, akit nagyon próbára tett az élet. Csak az éltet, hogy újra együtt lehessek a kisfiammal. Meg is fogom csinálni! Már jó úton vagyok.

Ön pedig szégyellje magát!   “

Mi a véleményed? Ide megírhatod!

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!