Frank-Walter Steinmeier egy hétfői beszédében úgy fogalmazott: az illiberális demokrácia önellentmondás, mert egy demokrácia vagy liberális, vagy nem nevezhető demokráciának. Nem kellett sokat várni a magyar válaszra.
A német államfő szerint Németország és európai szomszédjai nagyon jól emlékeznek a XX. század borzalmaira, ezért a jogállami biztosítékokra alapozták a berendezkedésüket. Mint mondta, a nemzetiszocialista és kommunista múlt felszámolása miatt 1990 után egy olyan rendszert építettek ki, amely a jogra és az alkotmányra épül, s amely nélkülözhetetlennek tartja az államhatalom önkényének korlátozását. Steinmeier hozzátette: egyes országok az EU-n belül is megkérdőjelezik a liberális demokráciát és a jogállamot, erre példaként Orbán hírhedt tusnádfürdői beszédét hozta fel.
Ismeretes, a magyar kormányfő 2014-ben szokásos nyári tusnádfürdői beszédében tett először említést arról a szándékáról, hogy illiberális állammá akarja alakítani Magyarországot. A miniszterelnök akkor azt mondta, az illiberalizmus szerinte nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, de nem ezt az ideológiát teszi az államszerveződés központi elemévé.
Egy ilyen nemtelen támadás után természetesen nem kellett sokat várni a magyar válaszra. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter személyesen állt bele az ügybe, és dobta le a kormányzati atomot, amikor úgy fogalmazott: nincs itt szó semmiféle európai értékvédelemről, a „baloldali, bevándorláspárti” német köztársasági elnöknek valójában az nem tetszik, hogy a magyar emberek kimondták, nem lesznek bevándorlóország. Szijjártó szerint a liberális demokráciákról bebizonyosodott, hogy nem tudják megvédeni a polgáraikat az illegális bevándorlással szemben, ellentétben a büszke illiberális demokráciákkal, mint amilyen Magyarország. A külügyminiszter azt tartja demokratikus értéknek, hogy kikérték erről az emberek véleményét.
Hogy az adóforintok milliárdjaiból, irányított és konkrét hazugságokat tartalmazó kérdésekből összeállított nemzeti konzultációra, vagy a rájuk szabott rendszerben lebonyolított választásra gondolt-e véleménykikérés alatt a külügyminiszter, nem derült ki. Annyi azonban biztos: a Fidesz „a győztes mindent visz” elvén működő úgynevezett demokráciájával ellentétben egy igazi demokráciában a politikai kisebbségek jogai is védelmet élveznek, és a hatalmi ágak szét vannak választva. A liberális demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenkinek kötelező liberálisnak lenni, hanem azt, hogy fékek és ellensúlyok biztosítják az önkény korlátozását és a törvény előtti egyenlőséget.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ezzel ellentétben az egymás ellenőrzésére hivatott pozíciókba pártkádereket ültetnek, s mintha ez nem lenne elég, mindezt a nemzet érdekeire hivatkozva teszik, mondván, akkor jártok a legjobban, ha a különböző hatalmi ágak egymás ellenőrizgetése helyett összedolgoznak. Ám ezzel valójában csak egy ember jár igazán jól, az, akiért az együttműködés létrejött, Orbán Viktor. Ha ugyanis nem ellenőrzik egymást, a különböző hatalmi ágak nem semlegesítik a másik hatalmát, hanem megsokszorozzák azt, s különösen azét, aki a csúcson ül. Egy ilyen rendszer sosem válhat valódi polgári demokráciává, legjobb esetben is csak egy önkényuralmi szemétdomb maradhat, ahol az örökletes monarchiákhoz és a feudális berendezkedésekhez hasonlóan az országot hűbérurakra és hűbéresekre osztják. Nesze neked ’48.
