Pártunk és kormányunk valamilyen okból úgy gondolta, hogy beleírja az Alkotmányba Alaptörvénybe, hogy a hajléktalanság bűn. Eme eszmeiség jegyében most törik is azt a nagy fejüket azon, hogy a kisemmizett, nincstelen, az ilyen-olyan okokból a társadalom szélére sodródó embertársainkat törvényesen hogyan is baszogassuk.
Az alaptörvény sziklaszilárdságáról ódákat zengtek már az elmúlt 8 évben a fideszesek. Pedig valójában olyan rugalmas az, mint készítői tartóváza. Bármit elbír, bármit bele lehet írni (Például bele lehetne írni, hogy törlésnél alulról felfelé, vagy felülről lefelé).
Szóval bármi belefér. Így került bele az a passzus is, hogy az utcán élő fedél nélküliek – a herbáltól ájuldozó szemét rohadt drogos és a saját kezűleg virágcsokrokat készítő, cuki kiskutyájával egy padon ücsörgő, rendezett, becsületes arcéllel a Facebook hírfolyamodban szomorúan a kamerába néző bácsival együtt – mind bűnt követnek el azzal, hogy nincstelenek.
Cinikusan elmondható, hogy van társadalmi támogatottság, hiszen a magyarok utálják a csöveseket. Büdös, nem dolgozó, léhűtő banda, akik összeszarják a kapualjat. Ez az általános vélekedés, a nagy átlag, az egy mondattal lerendezhető megoldás. Ettől érzik az urak, hogy ez rendben lesz így. A rendpártiak kedvenc finomsága az általánosítás. Pedig “az általánosítás veszélyes – Még ez is.”
Most lendüljünk túl azon, hogy ki miért van az utcán, és nézzük meg mi vár a hajléktalanokra.
Ha netán egy péntek esti italozás után elaludnál az utcán, jobb ha tudod, hogy szabálysértést követsz el – persze te majd előbb utóbb hazamész, de van akinek nincs hova. Mivel lakásokat nem építenek, a problémát nem oldják meg, ezért marad a bünti.
Aki az utcán tölti mindennapjait, és “életvitelszerűen” ott él, az igyekezzen nem összefutni rendőrrel, ugyanis ők kapták a hálátlan feladatot, hogy megbírságolják a jónépet.
Az új rendelkezések értelmében a rendőr 90 napon belül háromszor szólítja fel a hajléktalant a közterület elhagyására. Ha a negyedik alkalommal is az utcán találja az illetőt, akkor megindítja vele szemben a szabálysértési eljárást.
A jogszabály a hajléktalanokkal szemben speciális helyszíni intézkedési eljárást vezet be. Eszerint a rendőr felszólítja az utcán épp életvitelszerűen élő személyt a közterület elhagyására. Ha a közterület-elhagyás tevőleg is megkezdődik, akkor a közeg nem indít eljárást – itt tartunk most. És ez már az enyhítés bakker!
A hajléktalanoknak így lehetősége nyílik arra, hogy – elkerülve a szabálysértést, és annak következményeit – hazamenjenek, és csinálják a hajléktalankodást a négy fal között. De elutazhatnak távoli csillagokra, vagy átléphetnek más dimenziókba is, esetleg elföldelhetik magukat – magánterületen. Mert hova is menne az a hajléktalan, akinek nincs hova mennie?
Létrehoznak egy új nyilvántartást is, hogy ellenőrizhessék, kit szólítottak már fel. A helyszíni intézkedés alá vont személyek ebből a nyilvántartásból 90 nap után kikerülnek, feltéve, ha a delikvens nem visszaeső közterületen-élő.
A 24.hu cikke ismerteti a következményeket is: “Aki ellen szabálysértési eljárás indul, az közérdekű munkával, vagy ha ezt nem vállalja, esetleg visszaeső, akkor elzárással sújtható, pénzbírság nem szabható ki. A szankcióról a bíróság dönt.”
Hogy a rendőrök ezentúl mekkora boldogsággal fogják magukat belevetni a budapesti aluljárók éjszakai életébe, az talán megismerhető a törvény alábbi rendelkezéséből:
Mivel az eljáráshoz az érintettet előállítják, a rendőrség ez idő alatt köteles gondoskodni a hajléktalan tisztálkodásáról és tiszta ruhájáról, de az érintett ingóságáról és vele élő állatáról is.
Ugye mindenki érzi, hogy ez egy alaptörvénybe való valami? Nem? Na ugye.
