“Ma délre a forint elérte a 300-as euró-átváltási árfolyamot. Senki sem tagadhatja, hogy ez egy lélektani határ. Egyrészt azért, mert a devizahitelesek nehézségeit tovább fokozza, másrészt azért, mert ez az egyetlen szám jól jelzi a kormányzati politika kudarcát” – mondta Navracsics Tibor sajtótájékoztatóján, igaz nem ma, hanem 2009-ben. Ma, mikor a 320 forintos határt veri alulról az árfolyam, a fideszes politikusok hallgatnak.
Az egyre gyengülő forinttal mindannyian rosszul járunk: minden drágul, amit külföldről kell importálni és valutában kell érte fizetni, legyen szó műszaki cikkről, élelmiszerről vagy üzemanyagról. Ráadásul az üzemanyag drágulás minden mást is megdrágít a szállítási költségek emelkedése miatt, még azokat a termékeket is, amelyek hazaiak. Rosszul járnak azok is, akik külföldre kívánnak menni nyaralni, mert nem csak az utazás, de a szállás, az étkezés is drágább lesz így.
Persze az államnak vannak eszközei arra, hogy ezt a folyamatot megállítsa, a Magyar Nemzeti Bankon keresztül. Azonban nemhogy döntés nincs, de mélyen hallgat mindenki a problémáról. Ilyenkor vetődik fel a kérdés, hogy kinek jár ezzel jól? Általában a válasz az szokott ezekben az esetekben lenni, hogy a külföldi exportra termelő cégeknek ez jó, így az egész gazdaság jól jár vele. Azonban ez nem teljesen igaz így, mert a magyar export nagyrészt adó nagyvállalatok alapvetően euro elszámolást használnak, így nekik mindegy az árfolyam, a kisebb magyar cégek pedig az alapanyagokat is drágábban szerzik be a magas árfolyam miatt.
A gyenge forintnak egyetlen egy igazi nyertese van, a Matolcsy György által vezetett MNB. A magyar jegybank Matolcsy vezetése alatt hatalmas nyereségekre tett szert a devizaárfolyamból származó profitból, amivel egy gond van csak: a jegybanknak ez nem feladata, ez nem egy haszonra törekvő kereskedelmi bank, hanem az ország pénzügyi stabilitásáért felelős szervezet.
Az ebből származó nyereség kapcsán híresült el a mondat, hogy “elvesztette közpénz jellegét”, ugyanis Matolcsyék az így keletkezett 260 milliárd forintos nyereséget nem az ország javára fordították, hanem alapítványokat hoztak létre, amelyek már többször kerültek a média figyelmébe pazarló gazdálkodásukkal.
