A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre készítette el az Idők Jelei nevű kiadványsorozatnak idei, Újra nevén nevezzük címet kapó, harmadik kötetét. A szerzők négy erény, az igazságosság, a mértékletesség, az erősség és az okosság mentén mutatják be, hogy mit várnak el a közéletben fontos tisztséget betöltőktől, politikusoktól.
A kiadók kilétét és a kötet tartalmát ismerve kimondhatjuk, hogy ekkora pofont kritikát Orbán még nem kapott saját köreitől. Itt már nem kell átvitt jelentéseket keresni, nem kell a sorok között olvasni. Első idézetünk világos üzenet, eddig és nem tovább!
“Azt tapasztaljuk, hogy az uniós pénzek egyesek számára úgy állnak rendelkezésre, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek. Ez olyan mértékben vállalhatatlan része a mai magyar közéletnek, amit a keresztény értelmiség nem tud, és nem is akar tovább magyarázni.”
Talán nem véletlen, a bemutató időzítése, a választások utánra, ez egy igen kemény és tiszta üzenet azok részéről, akiknek mind Semjén mind Orbán külön köszönetet mondott az imákért. Mennyi foganatja lesz, azt nem tudni, Pokorni “le kell vágni a kezét, aki először belenyúl a közösbe” mondatának sem lett semmi foganatja. Sőt!
“Az tapasztaljuk, hogy kevés kiválasztott ember aránytalanul nagy mértékben részesedik a javakból, mint például egy törekvő, de ‘jó’ kapcsolatokkal nem rendelkező polgár. Ez a jelenség olyan mértéket ölt, hogy amennyiben a fennálló jogrend, és annak érvényesítésére szolgáló intézményrendszer keretei között nem bizonyítható a törvényszegés, kiderül, hogy a jogrend és az intézményrendszer nem képes érvényt szerezni az erkölcsi elvárásoknak.”
Ez a kritika már messze túl mutat az előzőn, már nemcsak a harácsolásról szól, de azt is pedzegeti, hogy a fennálló jogrend és intézményrendszer kiüresedett, és már nem képes ellátni azt a feladatát, amire hivatott lenne, nem képes megvédeni közös vagyonunkat a rablásoktól:
“A kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad.”
Ennyire egyértelműen még soha nem fogalmazták meg az Orbánt feltétlenül támogató értelmiségi kör soraiból, hogy itt bizony semmi másról nincs szó, mint a közpénzek magánvagyonokká való transzformálásáról. A kötet szerzői kitérnek még a közmédiában fennálló állapotokra, és bírálják, hogy valós, társadalmi problémákra választ adó programok versenye helyett, a politikai szereplők celebbé válását, karakterek és karaktergyilkosságok színjátékát látjuk.
Bár az egész kötetben név szerint nem említenek senkit, de a mai hírolvasó ember számára egyértelmű, kikről van szó. Végül Orbánnak is küldenek egy mondatot:
