Úgy tűnik, április 8-a a fekete napja lehet azoknak az ellenzéki pártoknak, akik nem hajlandóak az együttműködésre és az összefogással simán nyerhető körzetekben való visszalépésre az esélyesebb javára.
A legújabb kutatások szerint már nem az a kérdés, hogy lesz-e kormányváltás, hanem az, hogy a mostani ellenzéki pártok közül ki kerül be a parlamentbe. A napokban megjelent két, igen komoly közvélemény kutatási eredmény elemzése legalábbis ezt mutatják.
Závecz Research március elején az Index megbízásából 1000 fős országos reprezentatív mintán, személyes megkérdezéssel készített felmérést, a maximális hibanagyság +/- 3 százalékos ebben az esetben. A kutatás szerint 900 ezer olyan magyar választó szeretne kormányváltást, akik nem árulják el pártpreferenciájukat. Ennek a csoportnak a kétharmada, durván 600 ezer szavazó mondja biztosnak, vagy nagyon valószínűnek a választáson való részvételét, ugyanakkor nem jelölt meg egyetlen pártot sem. Az elemzések során kiderült, hogy ez a csoport nem tesz különbséget az ellenzéki pártok között, nagyjából ugyanazzal a 36-40 százalékos eséllyel szavaznának. Mivel ennek a választói csoportnak egyértelműen a kormányváltás a célja, azt valószínűsítjük -mivel nincs erős pártpreferenciájuk- hogy, a leginkább ismert és esélyes jelöltre szavaznak. Ez a nagyságrend elég lehet egy kormányváltáshoz.
Egy másik friss kutatás, amelyet a Medián végzett, azt mutatja, hogy a kormányváltást akarók 67 százaléka egyértelműen szeretné, hogy az esélytelenebb jelöltek lépjenek vissza a legesélyesebb ellenzéki jelölt javára. Ebből mi azt a következtetést vonjuk le, hogy ez a választói réteg egyébként át is fog szavazni, akár megértik a pártjaik az óhajukat, akár nem. “Az esélytelenebb ellenzéki jelölteknek vissza kellene lépniük az esélyesebb jelöltek javára, mert csak ők tudják legyőzni a Fideszt”, állítással, pártszimpátia szerint a következő arányban értenek egyet a választók:
- DK: 81 %,
- MSZP-Párbeszéd: 69 %,
- LMP: 67 %,
- Jobbik: 67 %
- a kormányváltást akaró bizonytalanok (párt nélküliek): 63 %.
Ebben a helyzetben, úgy tűnik, az LMP kockáztatja a legtöbbet, ugyanis ha a szavazóinak csak a fele voksol át valamely másik pártra, akkor bizony elúszhat a parlamentbe jutás, nem tudja a párt megugrani az 5 százalékos bejutási küszöböt. Azonban Szél Bernadett legutóbbi nyilatkozatai is a valóságtól való teljes elrugaszkodottságot tükrözik, mintha nem mérné fel a veszélyt, és nem tudná átlépni saját árnyékát. A Jobbiknál más a helyzet, mert átszavazások esetén sincs veszélyben a parlamenti bejutása a pártnak. Az ő esetünkben azon kell elgondolkozniuk, hogy a választók szerint, ha a visszalépések elmaradása miatt nem történik kormányváltás, akkor az ellenzéki választók legnagyobb arányban ezért Vona Gábort, legkevésbé Karácsony Gergelyt hibáztatják.
