A Nemzeti Együttműködés Rendszerének vannak jellegzetes figurái. A politikusok, akik törvényekkel alakítják a rendszert, az oligarchák, akik a közvagyont forgatják be magánzsebbe, és a magukat civilnek mondó “szakemberek”, különböző posztokon, akik próbálják legitimizálni a rendszert. Cser Ágnes ez utóbbiak közé tartozik.
Legutóbb egy interjúban amit a zoom.hu-nak adott, a következőt mondta: “Egy országban az oktatás a legfontosabb közszolgáltatás. Azt azonban nemcsak, hogy nem értettem, hanem elfogadhatatlannak is tartottam, hogy a Kossuth téren üvöltöztek, holott kaptak törvénnyel biztosított életpálya-programot, garantált bérfejlesztéssel és kollektív szerződéssel. Utóbbi miatt nem is volt joguk tüntetni, meg is kérdeztem, hogy nem kellene-e a felmondani ezt a szerződést?”
Mondja ezt, minősíti üvöltözésnek a pedagógus tiltakozásokat egy olyan ágazat szakszervezeti vezetője, aki igencsak rá lenne szorulva a társadalmi szolidaritásra. Ja, de a szolidaritás ilyen ócska baloldali hagyomány, és különben is, az egészségügy mai helyzetéért magyar szakszervezeti mozgalmat teszi felelőssé(sic!) Sólyom László volt köztársasági elnökkel egyetemben. Agyrém? Igen, teljesen. Ha végig követjük Ágnes asszony életútját, van abban cifraság elég.
2007-ben mondta arról, amikor Orbán felmentette tisztségéből: “A titkárnőm szólt, hogy bemondta a rádió: a kormány felmentett a beosztásomból, de azt már nem lehetett hallani, milyen időponttól. Derült égből villámcsapásként ért a hír, hiszen aznap reggel Selmeczi Gabriellával és Orbán Viktor miniszterelnök kabinetfőnökével az irodámban együtt kávéztam, és Selmeczi arról beszélt, milyen jó volt az együttműködésünk ellenzéki politikus korában is.”
Na, puff. Így mennek a dolgok Orbánnál. Reggel kávé, délután felmondó levél.
Ugyanebben az interjúban rántotta le a leplet Selmeczi Gabrielláról: “Az SZDSZ azóta sem tudja megbocsátani a korábbi miniszterelnöknek, hogy megakadályozta az egészségbiztosítás privatizációját. Szinte kísérteties módon, csaknem azonos szöveggel újra előkerült a koncepció 1999-ben, többek között Selmeczi Gabriella bábáskodása alatt.”
Hmmm. Az egészségügy privatizációja nem sikerült, hát elvette a magánnyugdíjpénztárak pénzét.
2011-ben egy sajtótájékoztatón a kormány által elfogadott a Semmelweis Tervről pedig úgy vélekedett: “Szemétkosárba való dolgozat, semmi mást nem tartalmaz, mint hogy hogyan koncentrálják a pénzt, csökkentsék a munkavállalók mozgásterét, és ráírták, hogy ez a betegek érdeke. Ezzel véleménye szerint lenézik az ágazat munkavállalóit és az állampolgárokat is.”
Aki pedig most kritizálja a kórházak állapotát, annak azt mondja, nézze meg mi van Romániában. Köszönjük Cser Ágnes, önnek kellene inkább szétnéznie Magyarországon!
