Egy nyugdíjas panaszos beadványában arról számolt be az Alapvető Emberi Jogok Biztosának, hogy mivel nincs állandó lakcíme, az egészségügyi ellátás igénybe vételekor az orvosnak azt jelzi a központi rendszer, hogy nincs biztosítása, pedig az aktív munkás évei alatt rendezett volt minden járulék fizetési kötelezettsége.
Az ombudsman a vizsgálata során feltárta, , hogy a panaszos helyzete nem egyedi, hanem jelentős számú, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyt érint. A biztos a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEA) fordult tájékoztatásért, hogy mi áll ennek a hátterében. Az Alapkezelő válaszból egyértelművé vált, hogy a probléma az illetékes szaktárcák előtt nem ismeretlen, és egy igen széles, több tízezer főt számláló állampolgári csoportot érint.
Megpróbáljuk a bonyolult jogi helyzetet egyszerűen elmagyarázni: vannak olyan esetek, amikor az ingyenes egészségügyi szolgáltatás feltétele, hogy az érintett személy belföldinek minősüljön. Ilyen eset például ha valaki nyugdíjas, vagy gyesen van. Belföldinek pedig az minősül, aki a lakcímnyilvántartásról szóló törvény szerint, állandó bejelentett lakcímmel rendelkezik. Ha ez nincs meg, akkor hiába a járulékfizetés, az még önmagában nem elég a térítésmentes ellátáshoz.
Jellemzően az a réteg kerül ilyen helyzetbe, akik albérletben laknak, és nem engedik őket bejelentkezni az albérletbe. Nos, ez már önmagában szabálytalan, hiszen ha van szerződés, akkor ez alapján azt meg lehetne tenni. Azonban az élet nem ezt mutatja, sok esetben, főleg fiatalok és idősek kénytelenek belemenni ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe, egyszerűen anyagi okoknál fogva.
A biztos közleményében megállapította: “A vizsgálat feltárta, hogy jelenleg a gyakorlatban egy nem nyilvános, ismeretlen tartalmú és keltezésű államtitkári levél alapján a jogviszony ellenőrzéskor az érintettek úgynevezett „eltérített piros lámpát” kapnak, aminek következtében valójában ingyen hozzájutnak az alapvető orvosi ellátásokhoz”.
Ugye értik? A minisztérium tud a problémáról, és ahelyett, hogy törvényi úton szabályozná a kérdést, előveszi a jól ismert “megoldjuk okosba” mentalitást, és egy levélben mindenkit arra kér, hogy a törvénytelen állapot ellenére, csukják be a szemüket. Ennél a pontnál elégedetten csettintene Kafka is.
Székely László a vizsgálat során megállapította:”a jogállamiság elvével nem fér össze az a megoldás, hogy egy bizonytalan, méltánytalan jogi helyzet kezelésére a jogalkotó olyan alkotmányosan aggályos, informális jogértelmezés kiadásával reagál, amelynek kibocsátása nem a jogalkotási törvény garanciális szabályainak betartásával történik.”
A történet azonban itt nem ér véget, a nemzetgazdasági miniszter a jelentésre adott válaszában kifejtette, hogy a lakóhellyel rendelkező, és annak bejelentésére kötelezett állampolgárok, akik ennek bármilyen okból nem tesznek eleget, nem jogkövető polgárok, vita lezárva. Az, hogy a miniszteri bársonyszéken kívül egy kicsit másképp működnek a dolgok, az meg legyen a mi bajunk.
