Elég jól mutatja a magyar gazdaság és innováció erejét, hogy még mindig a Rubik-kocka és az Ikarus autóbusz az, amit ismernek a világban Magyarországról, természetesen a gulyáson kívül. Rubik Ernő a kockát 1974-ben alkotta meg, az Ikarus meg 2003-óta nem gyártott buszt. Az elmúlt 30 évünk arról szólt, hogy felfedezzük, hogy ami a KGST keretein belül menő volt, az a piacon semmit nem ér, és pislogjunk azon, hol tart a kutatás-fejlesztés a világ élhetőbb részein.
Most azonban megtört a jég, az Ikarus újra a nap felé fordul és magasra szárnyal a bukás után, nem is Ikarus ez hanem már főnix. 1000 buszt rendel tőlünk Irán, harsogja tele a kormánypárti média, hiszen ott még mindig jól cseng a márkanév. Tudják, Irán az az ország, ahol házasságtörésért megkövezés jár, az öltözködési szabályok megszegéséért bebörtönzés, korbácsolás is kiróható, és halálra ítéltek egy kiskorú lányt, mikor az önvédelemből megölte a férfit, aki meg akarta erőszakolni. De hagyjuk is az emberi jogok ilyen liberális felfogását, a pénznek nincs szaga, Orbánék orra meg már úgysem érez semmit a saját szaguktól.
Akik most örvendeznek a jobb oldalon, hogy új munkahelyek lesznek Magyarországon és végre a haszon is itthon marad és nem a gonosz multik kezében landol, ki kell hogy ábrándítsam őket. Az Ikarusnak sem komoly gyártókapacitása, sem szakembergárdája nincs ahhoz, hogy ezt a feladatot végrehajtsa. Az Ikarus a Currus és a Volvo együttműködésével évente 40 buszt gyárt le a honvédelmi minisztérium megrendelésére. Valljuk be, ez nem az a mennyiség, ami odacsapna a világpiacnak. Persze Széles Gábor 3000 darabos éves gyártást vizionál, hihetünk is neki, hiszen a gravitációt is sikerült leárnyékolnia. Majdnem. De a háttérhatalom. Tudjuk.
Ha valaki még mindig örülne a magyar munkaerőpiac bővülésének, annak ajánlom figyelmébe Széles nyilatkozatát, amit a saját lapjának adott:
“Iránnak eltökélt szándéka, hogy hosszabb távú együttműködés révén Ikarus autóbuszokat gyártson. Ebből adódóan most a legfontosabb feladat, hogy ehhez megtaláljuk a szakmai partnereinket, és megkezdjük a tárgyalásokat a gyártás előkészítéséről. Az iráni partner három autóbuszgyártót ajánlott fel, mint lehetséges partnert, úgy gondolom, hogy valamelyikükkel néhány hét alatt megállapodunk.”
Egy darab autóbusz nem fog itthon gyártódni, szó sincs erről. Nem történt más, mint ami szokott, etetik a semmivel a kedves NER hívő állampolgárokat. Ők pedig be is veszik szépen.
