Az Orbán kormány mindig is büszke volt arra, hogy milyen mértékben csökkentette az államadósságot a 2010-es évhez képest, amikor is a GDP-hez viszonyítva 80% körül járt az érték. Értek is jelentős sikereket, hiszen 2016 végére 73,9%-ra csökkent.
Már lassan kezdenénk is tapsikolni, de felvetődik bennem egy kérdés. Jó, oké hogy csökkent, de akkor most konkrétan mennyi is az az adósság? Akkor most tessék megkapaszkodni! 2010-ben 78 092 milliárd euróról 2016 végére 84 447 milliárd euróra “csökkent” az államadósság. Tehát kb. 2 000 milliárd forinttal növekedett.
Ez a rideg valóság. Lehet bűvészkedni a számokkal, mindenféle arányokkal, a tény, hogy ma többel tartozunk mint 2010-ben. Lehet persze azzal is érvelni, hogy egyre kevesebbet költ az állam, és csökken az államháztartási hiány is (értsd: mennyivel költ többet az állam, mint amennyi bevétele van). Azonban ennek sem tudok őszintén örülni, mert nem azért csökken az állam költése, mert mondjuk csökkentenék a bürokráciát, hanem mert olyan -számomra fontos- dolgokra nem költenek, mint az egészségügy, vagy a gyerekeim oktatása. Ja kérem, Ceaușescu Romániájának egy fillér adóssága nem volt. Na de ki akar élni a ’80-as évek Romániájában?
Most azonban úgy néz ki, bezárul a számokkal való bűvészkedés egyik kiskapuja. Eddig, az Eximbankot elegánsan nem számolták az államháztartáson belülre, mondván hogy bank, miközben állami pénzeket használt. A jövő évtől ezt már nem tehetik meg, fájdalmasak lesznek a számok, amennyivel növekedni fog az államadósság. További kellemetlen meglepetések jöhet még a választás után, mert ugyanebben a cipőben járnak az MNB alapítványoknál és a Magyar Fejlesztési Banknál lévő pénzek, amik lehet, hogy mégsem “vesztették el közpénz jelegüket.”
Azonban ezt a hideg vizes zuhanyt, már csak a választások után kapjuk a nyakunkba.
