Öveket becsatolni: Schiffer András és Novák Előd ”a” nemzetről cserélt eszmét

Akkor most hunyjuk le szemünket, engedjük szabadjára legmerészebb fantáziánkat, s képzeljük magunk elé azt a vitaszituációt, ahol Novák Előd és Schiffer András folytat pódiumbeszélgetést.

A két pont közötti legrövidebb távolságot egyenlő oldalú háromszöggé a nézőtéren üldögélő és a vita alatt félhangosan dörmögő harmadik pont, Puch László képezi. Képzeljük el, amint mindkét, gazdag erudícióval rendelkező vitázónak a nemzet szóról elsőként – teljes egyetértésben – a büszkeség jut az eszébe.

S ha még akad hely fantáziánk szárnyalásának, azt is próbáljuk az imagináció tárgyává tenni, hogy a vitát moderáló Horváth Zsófia azzal a mondattal próbálja provokálni(?), ébren tartani(?), tárgyszerűvé tenni(?), történeti összefüggésbe terelni(?), hangsúlyossá(?), s merészen új szempontokra nyitottá varázsolni a kontroverziát, hogy azt mondja: „a magyarországi zsidóság még a római légiók rabszolgájaként érkezett a Kárpát-medencébe, ekként tehát előbb voltak itt, mint a magyarok.”

Vagyis II-III. századi magyarországi zsidóság, így bizony, 7-8 évszázaddal a honfoglalás és 8-9 évszázaddal a Magyar Királyság létrejötte előtt.

Mintha Pannóniát Magyarországnak hívták volna; mintha csak a „legio II. adiutrix” csapatteste, amellyel zsidó katonák és kereskedők érkeztek a pannóniai Aquincumb , valamely korai Rejtő Jenő könyvben felbukkanó magyar idegenlégió lett volna; mintha az előkerült zsidó emlékek lelőhelyeit, például Intercisiát Dunapentelének (Dunaújvárosnak), Aquincumot Budapestnek, Triccianae-t Sárvárnak, Sopianae-t Pécsnek vagy Savariát Szombathelynek hívták volna; mintha a legértékesebb zsidó emlék, egy sírfelirat (Intercisia – Dunaújváros) nem Cosmius „archisynagogus Judaeorum”-nak, egyszersmind „praepositus stationis”-nak készült volna, hanem „a zsidó község elöljárójá”-nak, „vámhatósági parancsnok”-nak; s – mondjuk – az aquincumi sírkövön nem a görög nyelvű „heisz theosz”-t olvashatnánk, hanem a szép magyar „Egy az Isten” hittételét.

Amúgy a vita biztosan színvonalas volt, mindkét fél és a moderátor felkészült, a lelkes és éber közönség sokat profitált, mi pedig, valamennyien, mintha közelebb kerültünk volna ahhoz, hogy kire szavazzunk.

Vagy kire ne.

Inkább ez utóbbi, mert ebből itt nagyobb volt a választék.

Kövessen minket a Facebookon, hogy azokat a híreket is megkapja, amiket az MTI elhallgat!